Az egyházközség segítségül hívta a város szakértőit, művészeit. A terv megvalósítását, a gyűjtést, az engedélyezési eljárást egy bizottság koordinálta. A szobor közadakozásból készült, ezért szükség volt a szécsényi polgárok nagylelkűségére, cégek és vállalkozók adakozására, a ferences rendtartomány, a Váci egyházmegye, különböző egyházi szervezetek és a külföldön élő magyar közösségek támogatására is. A szécsényi képzőművészek aukciót rendeztek alkotásaikból, a városi képviselők egy része tiszteletdíját ajánlotta fel, „a szegény asszony két fillérjétől” a nagyobb összegű adományokig érkeztek felajánlások Szécsényből, a környékből, sőt az ország távolabbi pontjairól, valamint az Egyesült Államokból, Kanadából, Olaszországból is.
Árpád-házi Szent Erzsébet egy zavaros, önző, hataloméhes világban lett ragyogó példája a szeretetnek házasságában, a szegények iránti nyitottságában, nagylelkűségében, Isten iránti hűségében. Nem véletlenül a legismertebb magyar személyiség immár nyolc évszázada. Élete jel a mai emberek számára is. – Szécsényi szobra pedig a nagylelkűség, a jó szándék, a szeretet és az összefogás jelképeként emelkedik a ferences templom előtti téren – a közösséget erősítve egy darabjaira hulló társadalomban.
A Bobály Attila szobrászművész által készített különlegesen szép alkotást a ferences közösség meghívására Stella Leontin főesperes áldotta meg október 19-én, a szentmise után. Az alkotást Bakos Ferenc grafikusművész mutatta be. Végül a jelenlévők Szent Erzsébet megáldott kenyerét vihették magukkal mint a jóság és az ünnep jelét, hogy azt megosszák másokkal is.
