A népességcsökkenés elsődleges oka a megszületett gyermekek számának csökkenése, ám arról kevesebb szó esik, hogy mindez összefügg azzal, hogy egyre kevesebb házasságot kötnek Magyarországon – mutatott rá bevezető előadásában Pongrácz Tiborné demográfus. – Ezzel egy időben nő az élettársi kapcsolatban élők száma, de nem annyira, hogy az kiváltaná az egyre kevesebb házasságkötést, azaz összességében egyre többen élnek egyedül. Olyan értékváltás megy végbe a társadalomban, amelynek eredményeként az élettársi kapcsolat egyre elfogadottabb, és így azok, akik menekülni akarnak az elköteleződéstől, ezt az életformát fogják választani. Az élettársi kapcsolatokban kevesebb gyermek születik, mint a házasságokban. Ráadásul az előbbi kevésbé stabil viszony – csaknem hetven százalékuk felbomlik, míg a házasságoknak „csak” a fele –, így ha mégis születik gyermek, nagyobb eséllyel nő fel egyszülős családban. A házasságkötések támogatásával is erősíteni kellene a családok stabilitását. Kitolódott az életkor, amikor a nők világra hozzák első gyermeküket – mondta az előadó. – Emiatt nincs idő arra, hogy annyi gyermek megszülethessen, amennyit terveztek. Ez a ma még külső hatás egy idő után a gondolkodásmód megváltozásához és tudatos gyermektelenséghez vezethet. A családpolitika is hatással lehet arra, hogy a fiatalok előbb vállaljanak gyermekeket. Ugyanakkor több cikluson átívelő, kiszámítható családpolitikára van szükség, hiszen a gyermeknevelés nem négy vagy nyolc, hanem húsz-huszonöt éves „projekt”. A modern jóléti társadalomban minden ország támogatja a családokat és a gyermeknevelést. Az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon a legmagasabb az ilyen pénzbeni juttatások aránya egy átlagos gyermekes család összjövedelmében. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy sok országban ez az összjövedelem magasabb, és számos egyéb támogatási forma is létezik – mondta Gábos András szociológus. – S bár statisztikailag is kimutatható összefüggés van a családtámogatás nagysága és a gyermekvállalási kedv között, ez csak az első három gyermeknél releváns. A negyedik megszületésénél a támogatás ösztönző hatása gyakorlatilag nem kimutatható, tehát a nagycsalád vállalásában az anyagi megfontolások egyre kevésbé meghatározóak. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség által szervezett rendezvényen természetesen politikai megoldási lehetőségekről is szó esett. Három külföldi mintát is bemutattak, amelyek bár mind másfelől közelítették meg a problémát, az adott országban pozitív eredményt értek el: Hollandiában a részmunkaidős állásokat teremtő foglalkoztatási politika, Franciaországban a családi adózás, Svédországban a gyermeknevelésbe az apákat is bevonó nemek közötti egyenlőség megteremtése. Ám ahogyan Soltész Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselő a kerekasztal- beszélgetés során rámutatott: ha a magyar fiatalok nem vállalják a sok nehézséget és a még több örömöt, ami a gyermekekkel jár, akkor hiába minden intézkedés, és hiába mutogatunk egymásra. Egy kormány ha akar, sok mindent tehet a családokért, de nem kerülhető meg a személyes felelősség kérdése – mindannyian mutathatunk példát egyéni életünkkel az egész társadalom számára.
