A jog nem dönthet a magzat életéről
A jog mindenkire érvényes magatartási norma, megmondja, hogy mi a jó, a helyes, az igaz. Erkölcsi alapon kell állnia, hiszen az, ami erkölcstelen, nem jó és helyes. A jog mércéje, normája és célja az ember, mégpedig minden ember és az ember java. Az emberi jogok arra vannak rendelve, hogy az ember védelmét biztosítsák, nem pedig pusztulását. A legalapvetőbb emberi jog az élethez való jog, a jog tehát soha nem adhat felhatalmazást az élet kioltásához, sem annak kezdetén, sem pedig a végén. Mégis egyre többször halljuk, hogy a nőnek joga van eldönteni, hogy megfogant gyermekét meg akarja-e szülni vagy nem, azaz hogy életre vagy halálra ítéli; azok pedig, akik a halálos ítéletet végrehajtják, nem vonhatók felelősségre, nem követnek el jogtalanságot. Parlamentek, politikusok, államférfiak követelik: egészítsék ki az Emberi Jogok immár hatvanegy éve elfogadott nyilatkozatát a nők abortuszhoz való jogával. Mi segíthet egy-egy esetleges megtorpanás után az élet tiszteletének helyreállításában? Hogyan érvényesül az idős emberek élethez való joga környezetetekben? Az abortuszhoz való jog bevezetése súlyos támadás az élet és a család ellen. Először is szétrombolja a természetes és szerves anya-gyermek közösséget, ha a nő a foganás után elfogadhatja vagy elutasíthatja az anyai szerepet. E „jog” szószólói számára az anyaság csak abban a pillanatban kezdődik, amikor az anya a benne megfogant gyermeket elfogadja és nem él az abortuszhoz való „jogával”. Így csorbát szenved az emberek között lehetséges legszorosabb viszony, az anya és gyermeke közötti kölcsönös kötődés. Az anyaság ugyanis nem egyoldalú, hanem két személy, az anya és gyermeke között kibontakozó lelki és testi természetű kapcsolat. A nők abortuszhoz való „joga” korlátozza a férfi férji és apai jogait is. A nemzés egyszerre jelenti az anyaságot és az apaságot, s egyik a másik által valósul meg. Az emberi élet továbbadásának természetét nem lehet önkényesen megbontani anélkül, hogy az emberi lét és a család lényegének alapját meg ne rengetnék. A nő gyermeke élete felett rendelkező „jogának” kinyilvánítása korlátozná a család egészének jogait, ez pedig elkerülhetetlenül a család hanyatlásához vezetne. „A család jogai azonban nem egyszerűen a családtagok jogainak matematikai összege, mert a család több mint egyes tagjainak összege.” (Gratissimam sane, 17.) A család nem a halál, hanem az élet, a szülők és a gyermekek közössége. A szülők által életre hívott gyermek életéről vagy haláláról való döntésnek a nő kizárólagos „jogává” tétele atomizálja a családot, ez pedig megszünteti élet- és szeretetközösség jellegét, és felszámolja a családnak a társadalomban betöltött alapsejt szerepét. Az abortuszjog szószólói számára a család a nemek közötti küzdelem, a konfliktusok, az önzések és a családot alkotó személyek jogaiért vívott harc színtere. Mindez súlyos támadás az egész társadalom, az emberi közösség ellen.
Hogyan tudjátok gyermekeiteket megtanítani az élet feletti örömre? Hogyan magyarázzátok nekik családotok „alapsejt” szerepét?
Az abortusz jogának szószólói különös érveket sorakoztatnak fel e „jog” törvényesítése mellett. Szerintük a föld kimerülőben lévő erőforrásait veszélyezteti a szabályozatlan termékenység, ezért az emberi jogok közé fel akarják vetetni a termékenység szabályzására szolgáló bármely eszközhöz való hozzáférés jogát. Az igazság ezzel szemben az, hogy földünk erőforrásait épp azok a fejlett országok veszik igénybe mértéken felül, amelyeknél a termékenység igen alacsony. Az ifjúságot idejekorán fel kívánják világosítani: a szexualitás független a termékenységtől, a termékenységüktől való megszabadulás azonban elősegíti önmegvalósításukat. Arról nem szólnak, hogy ha a szülők a gyermek életéről megfoganása előtt hoznának felelős döntést, akkor eltávolításáról, azaz megöléséről szó sem eshetnék. Azt állítják, hogy a nőket az anyaság hátrányos helyzetbe hozza a férfiakkal szemben, a gyermek világrahozatala károsítja a női szervezetet. Számtalan tudományos felmérés bizonyítja ezen állítások valótlanságát, a nő épp az anyasággal teljesedik ki. A fogamzásgátló szerek káros hatása pedig egyre nyilvánvalóbb, a szervezet tartós rákényszerítése a normális működésétől való eltérésre maradandó károsodást okoz. A termékenység szabályzásának természetes módszerei azonban lehetővé teszik mind a szülők, mind gyermekeik javának szolgálatát. Az abortuszt előidéző tabletták használata az anyának ugyan kényelmes, szervezetét azonban károsítja, a gyermeket éppúgy elpusztítja, mint az abortuszklinika. Hogyan tudjátok földünk erőforrásaival való felelős gazdálkodásra tanítani gyermekeiteket? Mit tudtok tenni azért, hogy gyermekeitek kapcsolatait az önzetlenség jellemezze, hogy ne csak az „önmegvalósításra”, hanem a „te-megvalósításra” is figyeljenek? Minden abortusznak két áldozata van: anya és gyermeke, de veszélybe sodorja a családot is. Az áldozatok közül a veszélyeztetettebb a gyermek, ő nem tud küzdeni életéért. Sokszor az anya is nehéz helyzetben van, nem tudja, hova fordulhat tanácsért, segítségért, amikor úgy látja, hogy élete zátonyra futhat egy nem várt gyermek jelentkezése miatt. Az életvédők azért szállnak síkra, hogy a törvény biztosítson a nőknek lehetőségeket az abortusz elkerülésére, döntésük újragondolására, létesüljenek intézmények anyák és nem várt, de mégis világra hozott gyermekük gondozására. Egyes országokban már az is eredménynek számít, ha a teljes szabaddá tétel helyett korlátozzák az abortusz engedélyezésének körülményeit, például meghatározzák a nő minimális életkorát, a magzat korát, az egészségi kockázatokat. Az abortuszjogot követelők minden korlátozás eltörlését akarják. Vannak országok, ahol az abortuszra jelentkező nőnek többször is tanácsadáson kell részt vennie, az egyes tanácsadások között gondolkodási időt adnak, és az abortusz mellett alternatív lehetőségeket ismertetnek. Abban azonban mindenki egyetért, hogy sem ezek a jó és értékes kezdeményezések önmagukban, sem egy esetleges abortusztilalom nem hozhat végleges és megnyugtató megoldást.
Az ember nem csupán biológiai tényező, nem is termelő vagy fogyasztó, hanem Isten képmására teremtett, egyedülálló méltósággal rendelkező lény. Isten minden egyes embert szeretetből és szeretetre, boldogságra teremtett és meghívott az örök boldogságra. Aki így tud nézni minden embert, a saját meg nem született gyermekét is, az soha nem fog az abortusz mellett dönteni. „Boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!” (Lk 11,28) Hogyan tehettek tanúságot környezetetekben, a családban, iskolában, munkahelyen emberképetekről? Mennyire volt harmóniában szüleitek, nagyszüleitek emberképében a test, a lélek és a szellem?
Levelem kiegészítéseként figyelmetekbe ajánlom az MKPK Boldogabb családokért című körlevele 112-115. pontját.
a szerző az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület
elnöke
