Kelemen Krizosztom életművét, személyiségét már Várszegi Asztrik püspök, főapát egyetemi disszertációjából megismerhettük. A kötet szerzője csak összefoglalja, miért is akart a törékeny alkatú főapát tizenegy alkalommal is lemondani hivataláról. Belső rendi problémák után politikai szempont csak 1947 novemberében merült fel, már olasz földön: „(…) hírei szerint személye otthon politikailag nem kívánatos, és ezért a Magyar Bencés Kongregációnak súlyos hátránya keletkezne.”
A szerző már a bevezetőben arra is rámutat, hogy Kelemen Krizosztom emigrációja nem csupán menekülés volt, hanem új kezdet is. Akkor még nem dőlt el, hogy Pannonhalma és Győr megmarad-e.
„Hogyan lehetne átmenteni a hazai bencés életformát?” A Nyugatra került magyar bencések kitágították a magyar bencés horizontot, hogy többközpontú kongregáció alakulhasson. Miután megvetették a lábukat, segítségére siettek a rend hazai, megnyesett ágának is, hogy a mostoha körülmények között kitarthasson.” Ez történt a ciszterciekkel, a premontreiekkel is. Így Kelemen Krizosztom főapát esetében is beigazolódott, hogy az elvetett kő alapkővé vált. Az útkeresésből két monostor nőtt ki: a kaliforniai woodside-i Szent István-perjelség és a São Pauló-i Szent Gellért-apátság. Az idegenben elhunyt emigráns főapát rendjére és hazája feltámadására gondolt, azért dolgozott 1950-ben.
Somorjai Ádám nem szépít, nem oktat, hanem forrásokból tényeket tár fel, és kitűnő történeti munkával segíti a téma iránt érdeklődő olvasót.
(Somorjai Ádám OSB, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát emigrációs évei /1947–1950/, METEM, Budapest, 2014)
