Fotó: Isteni Ige Társasága, archív
– Mivel missziós rend vagyunk, a missziós vasárnap nagy ünnepet jelent számunkra, amelyet mindig igyekszünk kiemelkedő módon megünnepelni. A Világmisszió Országos Ünnepének hagyománya Magyarországon tizennégy évvel ezelőtt indult útjára. Az ország minden szegletéből, sőt a határon túlról is érkeznek a programra hívek, vendégek, körülbelül három-négyszázan, de előfordult olyan, hogy nyolcszáz résztvevő is összegyűlt.
Miért tartják fontosnak ezeket a találkozásokat?
– Egyrészt azért, mert ezáltal megtapasztalhatjuk a katolikus egyház egyetemességét, másrészt – és ez talán még fontosabb – e találkozások és újratalálkozások révén tudjuk igazán megünnepelni a missziót. Az ünnep valódi lényegét közösségeink, missziós barátaink, a magyar egyházhoz tartozó családok, a barátok, a táborainkban részt vevő fiatalok jelenléte adja, akiknek segítsége nélkül a világmisszió ünnepe sem jöhetne létre.
Az ünnep csak közösségben ünnep, és számunkra a közösség túlnyúlik a rendház falain. Csak így tudunk jelen lenni az egyházban, és az ünnep során megéljük azt, hogy közösségünkben jelen vannak a missziókért imádkozó és dolgozó emberek is.
A verbita rendnek az ország számos plébániáján van missziós imaközössége. Ezek tagjai imádságukkal és a saját környezetükben végzett missziós munkájukkal hozzájárulnak a világmisszióhoz. Az ünnep alkalmával érezhetővé, láthatóvá válik az a missziós imaháló, amelyet az országszerte működő közösségek alkotnak. A fiataloknak is lehetőséget nyújtanak ezek a programok arra, hogy ismét találkozzanak azokkal, akikkel együtt voltak a nyári táborainkban.
A találkozás megerősítés mindannyiunk számára. Ilyenkor erőt tudunk meríteni egymásból a missziós munkára, küldetésünk teljesítésére. A közös imádság és szentmise, a közös étkezés, éneklés, tánc és vidámság mind-mind segít minket abban, hogy megtapasztaljuk a közösség erejét. Mert csak akkor tudunk kilépni a világba, és a legkisebbek, a legszegényebbek szolgálatára indulni, ha megerősödünk a missziós közösségben, és tudjuk, hogy mindig van hova hazatérni. Ünneplésünk egyik csúcspontja a szentmise, a közös Eucharisztia, amellyel kifejezzük, hogy figyelmünket Krisztusra fordítva, egy irányba tekintünk.
Mi ma Európában, illetve Magyarországon a legfontosabb missziós feladat?
– Ferenc pápa egyszer a következőt mondta: „Kik azok, akiknek az evangéliumot elsősorban hirdetni kell? A választ az evangéliumból tisztán kiolvashatjuk: ők a szegények, a legkisebbek, a betegek, akiket lenéznek vagy elfelejtenek, ők azok, akik nem tudják viszonozni nekünk” (vö. Lk 14,13–14).
A verbita rend jelenlegi általános rendfőnökének és tanácsának célkitűzése és mottója Ferenc pápa fenti gondolatán alapul: „Putting the last first”, azaz első helyre tenni az utolsókat. A rend ebben látja legfőbb missziós feladatát, amit Magyarországon a cigánypasztorációban, illetve a gyermek- és ifjúságpasztorációban valósítunk meg. 2011 óta a körömi plébánián folytatunk cigánypasztorációt, 2013-tól pedig Budapesten a Gyermek- és Ifjúsági Központunkon keresztül a fiatalokat szólítjuk meg. Felmerülhet a kérdés, hogyan, milyen eszközökkel tud egy szerzetesrend közeledni a fiatalokhoz, ha nem tart fenn iskolákat, ha karizmája nem kifejezetten az oktatás, nevelés. Pontosan ezért sajátságos a mi küldetésünk. A gyermekek és az ifjúság megszólítása, pasztorációja az iskola keretein kívül, a missziós lelkületre való szelíd neveléssel történhet.
Mit adnak a világmissziós ünnepek a rend tagjainak?
– Erőt és örömöt adnak nekünk ezek az ünnepek, mivel megtapasztalhatjuk, hogy a misszió valóban nemcsak a mi feladatunk, hanem minden keresztényé is. Láthatóvá és érezhetővé válik számunkra, hogy nem egymagunk dolgozunk és imádkozunk a misszióért, hanem mindazokkal, akikkel együtt ünnepelünk, hálót alkotva körbefogjuk Magyarországot, a világot. Az egyház természeténél fogva missziós lelkületet hordoz magában, amit nemcsak a missziós szerzetesek és az egyházi rend tagjai váltanak tettekre, hanem a Lélekkel közösen az egész egyház.
