Lőrincz Sándor nem hallgat. Ír, filmeket készít, rendezvényeket szervez Kaposváron. Tevékenységéért most elismerő plakettet kapott. Az ünnepi megyegyűlést Tabon tartották, január 6-án. Már tíz éve mindig vízkeresztkor rendezik a megyenapot, más-más somogyi városban, arra emlékezve, hogy II. Ulászló király ezen a napon adott címer- és pecséthasználati jogot Somogynak. A közgyűléshez kulturális program és elismerések átadása is társult. Részletek hangzottak el többek között a nemrég elhunyt, tabi születésű költő, Takács Gyula A táj nem kér tükröt című írásából. Somogy polgáraiért elismerő oklevelet és plakettet huszonegyen kaptak. A lelkipásztorok közül Somos László katolikus esperes, a halmozottan hátrányos, többségében cigány gyerekek felzárkózását segítő tevékenységéért. Szemerei János evangélikus esperes, gyülekezetszervező, közgyűlési kapcsolattartó, valamint az idősügyi tanácsban végzett munkájáért, Balogh Tibor református esperes pedig egyebek között azért, mert több templom felújítása is a nevéhez köthető.
A kitüntetettek között volt Lőrincz Sándor is, aki több mint másfél évtizede az Új Ember somogyi tudósítója. Az indoklás szerint a közművelődésben, a médiában és a közigazgatásban végzett szolgálatáért vehette át a díszoklevelet és a plakettet Gelencsér Attilától, a somogyi közgyűlés elnökétől. Lőrincz Sándor jelenleg a megyei önkormányzat humánszolgáltatási főosztályának helyettes vezetője. Írt hét könyvet, szerkeszti az egyházmegye Spiritusz című, negyedévente megjelenő lapját, dolgozik a Somogy TV-ben, és több városismertető, illetve portréfilmet készített Szalai Tamás operatőrrel. Emellett vezeti Kaposváron a megyeházi galériát, és szervezi az olyan nagy rendezvényeket, mint a megyenap.
Fontosnak tartja a világiak szerepét az egyházban, hiszen – mint mondja -, az egyház nyolcvan százalékban civilekből áll. Hangsúlyozza, hogy a hit nem lehet papfüggő, ám egy jó plébános nagyon sokat segíthet az istenhit mélyebb megélésében. Lőrincz Sándor felesége a helyi katolikus iskolában tanít. Tagjai egy kis imaközösségnek, mely rendszeresen, másmás családoknál gyűlik össze. Közel áll hozzájuk a karizmatikus szemlélet. Imával, s olykor szelíd, olykor szenvedélyes szavakkal hirdetik az örömhírt. Jó barátságban vannak Istennel; ahogy a kitüntetett zsurnaliszta fogalmaz: számára természetes a természetfeletti.
