Sőt, ahol nemcsak év elején, hanem az év többi részén is van erre alkalmunk. Ahol nemcsak az idősebbeknek, de már iskoláskortól kezdve természetes az, hogy különbözőségeink ellenére ugyanannak a Megváltó Úrnak vagyunk egyenjogú és egyenlően szeretett gyermekei. De erről majd a legvégén. Ha az ókori görögöket nem is tudom idecitálni-cibálni, egy ritkaságszámba-menő újkori történelmi csemege azért idekívánkozik. Szóval már 1792-ben így tudósít a Magyar Hírmondó: „Nemes Veszprém Vármegyében több reform. Helységek is dicsekszenek, minő atyai kegyességgel viseltetik hozzájok Egyházi Renden való Földes Urok, ugymint Prímás Batthyány Ő Eminentziája: hogy tulajdon költségén is kéretlenül tornyaikat megujította; Prédikátorjoknak, iskola-mesterjeiknek a’tizedet esztendőnként elengedi. Az Enyingi reform-Gyülekezet pedig névszerint, hálás szívvel hirdeti miként leginkább Ő Eminentziája’ bőkezüségének köszönheti, hogy a’ mult October közepén egy szép uj templomot szentelhetett.” Ha már történelmi távlat, akkor engedtessék meg, hogy az ökumenikus imahét apropóján a talán legfontosabb magyar vonatkozású dátumot is leírjam. Ugyanis századokkal előzte meg vallási türelemmel bíró hercegünk jó cselekedetét az erdélyi Tordán tartott országgyűlés, ahol Európában elsőként rögzítették a felekezetek egyenlőségét – már 1557-ben. De haladjunk tovább, különben sohasem érkezünk el a mához. Tavaly először tartottunk ökumenikus istentiszteletet Enyingen az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepére emlékezve. Az ünnep előtt 7-8. osztályos római katolikus és református hittanosoknak először szervezett a két gyülekezet budapesti kirándulást, és reméljük, hogy sikerült ezzel hagyományt teremteni. Az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben pedig minden reggel, a reggeli imádság és a rövid áhítat előtt elhangzik a római katolikus, az evangélikus és a református köszöntés. Ez a ma. És hiszem, hogy a holnap is, mert amikor lassan már együtt is kisebbségben vagyunk, akkor a falu és a város közösségében csak együtt képviselhetjük hitelesen azt, aki a válságra váltsággal felel.
