„Lassan már együtt is kisebbségben…”

Sőt, ahol nemcsak év elején, hanem az év többi részén is van erre alkalmunk. Ahol nemcsak az idősebbeknek, de már iskoláskortól kezdve természetes az, hogy különbözőségeink ellenére ugyanannak a Megváltó Úrnak vagyunk egyenjogú és egyenlően szeretett gyermekei. De erről majd a legvégén. Ha az ókori görögöket nem is tudom idecitálni-cibálni, egy ritkaságszámba-menő újkori történelmi csemege azért idekívánkozik.  Szóval már 1792-ben így tudósít a Magyar Hírmondó: „Nemes Veszprém Vármegyében több reform. Helységek is dicsekszenek, minő atyai kegyességgel viseltetik hozzájok Egyházi Renden való Földes Urok, ugymint Prímás Batthyány Ő Eminentziája: hogy tulajdon költségén is kéretlenül tornyaikat megujította; Prédikátorjoknak, iskola-mesterjeiknek a’tizedet esztendőnként elengedi. Az Enyingi reform-Gyülekezet pedig névszerint, hálás szívvel hirdeti miként leginkább Ő Eminentziája’ bőkezüségének köszönheti, hogy a’ mult October közepén egy szép uj templomot szentelhetett.” Ha már történelmi távlat, akkor engedtessék meg, hogy az ökumenikus imahét apropóján a talán legfontosabb magyar vonatkozású dátumot is leírjam. Ugyanis századokkal előzte meg vallási türelemmel bíró hercegünk jó cselekedetét az erdélyi Tordán tartott országgyűlés, ahol Európában elsőként rögzítették a felekezetek egyenlőségét – már 1557-ben. De haladjunk tovább, különben sohasem érkezünk el a mához. Tavaly először tartottunk ökumenikus istentiszteletet Enyingen az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepére emlékezve. Az ünnep előtt 7-8. osztályos római katolikus és református hittanosoknak először szervezett a két gyülekezet budapesti kirándulást, és reméljük, hogy sikerült ezzel hagyományt teremteni. Az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben pedig minden reggel, a reggeli imádság és a rövid áhítat előtt elhangzik a római katolikus, az evangélikus és a református köszöntés. Ez a ma. És hiszem, hogy a holnap is, mert amikor lassan már együtt is kisebbségben vagyunk, akkor a falu és a város közösségében csak együtt képviselhetjük hitelesen azt, aki a válságra váltsággal felel.