Ez az örömhír, amelyet az egyház hirdet: az emberszerető Atya örök életet ad azoknak, akik hisznek az Emberfiában, megtestesült egyszülött Fia kereszthalálában és feltámadásában. Abban a Fiúban, aki – a Filippi-levélben olvasható, ősi Krisztus-himnusz szerint – az isteni életből közénk jött, felvette a szolga alakját, engedelmes lett egészen a kereszthalálig, hogy megfordítsa a bűn szolgaságában élő, Isten ellen lázadó emberek sorsát, hogy helyettünk kimondja az igent az Atyának, és így megszerezze nekünk az istengyermekség kegyelmét. E nagy szeretete tettéért az Atya felmagasztalta, és mindenek Urává tette: Jézus Krisztus az emberek egyetlen üdvözítője.Az üdvösséget tehát a kereszten megalázkodó, önként életét adó és ezért úrrá magasztalt Emberfia/Isten Fia eszközölte ki nekünk: ő az üdvösség szerzője és közvetítője azoknak, akik hittel megnyílnak az Atya felajánlott irgalmas szeretetének. Mert a már megszerzett, felajánlott üdvözítő kegyelmet hittel be kell fogadnunk, hogy ténylegesen megvalósuljon istengyermekségünk, megistenülésünk.
Amikor Az Emberfia/Isten Fia kereszthalálában kimondta a végső igent az Atyának, amikor a „beteljesedett” szavakkal kilehelte lelkét, már átment az Atyához az isteni létrendbe, már megtörtént megdicsőülése. Egyik kedves németalföldi festőm, Rogier van der Weyden Golgota című tablóján a Jézus és a vele együtt felfeszített két lator keresztje hátterében feltűnnek a húsvéti hajnalt jelző, aranyló fények: számomra ez a festmény beszédes jelképe Szent Kereszt felmagasztaltatásának, üdvösségünk drámájának.
Az eddig nem tapasztalt, többszörös válságban szenvedő, önmagát és világát pusztító emberiségnek nincs más útja a szabaduláshoz, mint Jézus keresztje és megdicsőülése! Hittel, bűnbánó alázattal és szeretettel boruljunk le a Kereszt előtt: „Ave, Crux, spes unica!” Üdvöz légy, Kereszt, egyetlen reményünk!
