A legenda szerint Diocletianus császár keresztényüldözése alatt remeteként élt egy városhoz közeli barlangban. Az üldözések a császár halála után is folytatódtak, s mikor Balázs püspök látta, hogy gyengül az emberek hite, úgy döntött, visszatér a városba hirdetni az evangéliumot. Egyszer egy asszony elvitte hozzá haldokló fiát, akinek halszálka akadt a torkán. Balázs püspök imádkozott, majd rátette a kezét a fiúra, aki így megmenekült. Egy másik alkalommal megparancsolta egy farkasnak, hogy adja vissza a disznót, amit egy szegény asszonytól ragadott el. Az asszony hálából gyertyát és disznóhúst adott a püspöknek. Ezek – a disznó és a gyertya – Szent Balázs attribútumai. Néha egy vas gyapjúfésűvel ábrázolják, amellyel kivégzése során kínozták. A tiszteletéről tanúskodó legkorábbi emlékek a VIII. századból valók, de kultusza csak a XII. században terjedt el egész Európában.
