Anton Ziegenaus
A Stephanus-díj idei teológus kitüntetettje, 1936-ban született a bajorországi Schiltbergben. Miután 1956-ban a Sankt Ottilien-i humán gimnáziumban leérettségizett, filozófiát és pszichológiát tanult Münchenbe. E stúdiumait filozófiai doktorátussal zárta le Alois Dempf professzornál. Ugyanakkor teológiai tanulmányokat is folytatott, mindenekelőtt a híres müncheni dogmatikaprofesszornál, Michael Schmausnál. 1963-ban szentelték pappá. Három év lelkipásztori szolgálat után Leo Scheffczyk professzor tudományos asszisztense lett a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetemen. Teológiai doktorátusát 1970-ben summa cum laude eredménnyel szerezte meg. Disszertációjának címe: Az isteni létteljesség trinitárius meghatározottsága Marius Victorinusnál. 1974-ben habilitált Leo Scheffzcyknél a bűnbánat szentségének teológiájából. 1977-ben nyerte el az augsburgi tanszék vezetői beosztását.
Ziegenaus professzor a nemrég elhunyt Leo Scheffczykkel együtt 1983-ban alapította a Forum Katholische Theologia nemzetközi folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője. Tizennégy könyve, körülbelül kétszázhatvan szaktanulmánya és mintegy hatvan lexikonszócikke jelent meg. Hosszú éveken keresztül a Német Mariológiai Munkaközösség elnöke és a Mariológiai Tanulmányok sorozat kiadója volt. Fő kutatási területei: szentségtan, eszketológia, kánontörténet és mariológia. Scheffczyk professzorral együtt nyolckötetes közös dogmatikát adtak ki, melynek részei 1996 és 2000 között jelentek meg Katolikus dogmatika címmel. A sorozat négy kötete – krisztológia, mariológia, egyháztan/szentségtan és eszkatológia – Ziegenaus professzor önálló műve, az istentan traktátus a szerzőpáros közös munkája, a maradék három kötet – bevezetés a dogmatikába, teremtéstan, kegyelemtan – Scheffczyk professor írása. A dogmatikasorozatot eddig olaszra, románra, ukránra és koreai nyelvre fordították le. Magyarul két traktátus, néhány éve a mariológia és most az eszkatológia jelent meg.
Rónay László
Minden irodalomtörténetírónál kimutatható valamilyen lelki késztetés, szellemi vállalkozás –
Valójában ez szabja meg, ez minősíti az elvégzett munka erkölcsiségét, ez helyezi valamilyen magasabb rendbe a könyvespolcon sorakozó köteteket. Rónay László esetében ezt a szellemiséget az az egyetemes igény, gondolkodás és szeretet jelöli meg, amelyet a kereszténység és közelebbről a katolicizmus alakít ki és képvisel.
Irodalomtörténet-írói munkássága során, ennek kezdeteitől fogva két mester irányítását követte: az első édesapja volt, a tudós író és esszéista Rónay György, a második a magyar piarista iskola legfőbb szellemi tekintélye: Sík Sándor Mindkettőtől azt tanulta, hogy az irodalom olyan érték: lelkiség, útmutatás és vigasztalás, amelyet a Gondviselés adott az emberiségnek, talán avégett, hogy el tudja viselni az evilági lét, a történelem megpróbáltatásait, és jobban megértse a Teremtő szándékait. Ez a lelkiség és ez a vigasztalás különösen fontos volt azokban az évtizedekben, amelyekben Rónay László felnőtt, hivatására talált, és létrehozta legtöbb művét, hiszen az irodalom akkor egy másik, nemesebb és jobb világot nyitott meg előtte, szemben azzal, amelyben élni kellett.
Rónay László irodalom-felfogása és természetesen katolikus lelkisége, éppen Sík Sándor és Rónay György személyes példáját és tanítását követve, mindig nyitott volt mint irodalomtudós minden érték és minden árnyalat megértésére értelmezésére törekedett.
Esztétikai credója Sík Sándorét követi, aki A katolikus irodalomproblémájához ma is érvényes tanulmányában a következőket állapította meg: „A katolikus művész számára (…) voltaképpen nincs külön vallásos művészet. A vallásosság, a katolicizmus egész életét, minden élményét átjárja, tehát ott lesz egyszer láthatóan, másszor láthatatlanul kimondva vagy kimondatlanul, de mindig érezhetően és döntően minden alkotásában. (…)
Akármiről fog szólni, a szó mélyebb értelmében „vallásos” lesz az alkotása, amely éppúgy szól az Istenről, mint az adott tárgyról, még ha egy szava sem vonatkozik is rá:
Atmoszférájában, perspektívájában, hanghordozásában, színeiben, dallamában, ritmusában lesz benne az örökkévalóság.”
Igen, Rónay László ennek az örökkévalóságnak a hatékony jelenlétét és üzenetét mutatja meg Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Sík Sándor, Mécs László, Tersánszky Józsi Jenő és mások műveiben. Mindig a maradandó értékeket keresi, mindig abban a meggyőződésben, hogy a nem egyszer történelmi kényszerpályákra terelt művészi sorsok mélyén és középpontjában ott rejlik a Teremtő és a megváltás utáni vágy. Mint irodalomtudós arra törekszik, hogy az írói sorsok és a műalkotások vizsgálata során a megértésnek ezt a keresztény dimenzióját nyissa meg az olvasói előtt.
