Az idén százesztendős intézmény munkatársai a csaknem kétmillió darabos gyűjteményből válogatva mutatják be azt a gazdag örökséget, amelyet a természettudomány, a régészet, a néprajz, a művészettörténet és az újkortörténet kínál mindazoknak, akik a hazai látnivalókra is kíváncsiak. Elég, ha a rádpusztai leletet említjük. Ez a Krisztus utáni V. századból való hun áldozati üst az első és egyetlen ilyen lelet a Kárpát-medencében, amely régészeti ásatásból, dokumentálva került elő, s amellyel altáji sziklarajzokon is találkozhatunk. De kiemelhetnénk a bámulatos somogyi néprajzi gyűjteményt vagy a festők „Szindbádjának”, Rippl-Rónai Józsefnek, s a több orosz cár udvari festőjeként alkotó Zichy Mihálynak egy-egy műremekét is.
Költő László múzeumigazgató örül, hogy a Somogy Megyei Közgyűlés rangjához méltón kezeli a centenáriumot, s mintegy 16 millió forintos ráfordítással a nagyteremben, illetve a kisgalériában megrendezhették az október végéig látogatható Somogyország öröksége című kiállítást. Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke az ünnepi alkalomból díszoklevelet adományozott a múzeum kollektívájának az időszaki kiállítás megnyitóján. A kézzel festett, díszes dokumentumot a nagyterem bejáratánál találjuk, és ha beljebb lépünk, nyomban feltárul a somogyi múzeumi múlt.
Egy százhúsz éves kocsányos tölgy évgyűrűin keresztül még inkább érzékelhető a mögöttünk hagyott évszázad, amelyben vöröskönyves fajjá változott például a Kárpát-medencében kipusztulófélben lévő aranysakál. A nádi farkas néven a Toldiból is ismert emlős azonban a Balkánról kezd visszahúzódni a Dráva környékére. Kitömött példánya előtt sokan elidőznek, mint ahogy számos növényritkasággal is incselkedik a szem. A régész múzeumigazgató szívének azonban – mi sem természetesebb -, a földből előkerülő leletek a legkedvesebbek, a legbecsesebbek. A hunok útját követő és áldozati szertartásokon főzésre használt bronzüst környezetében a zamárdi avar kori temetői leletanyagból, valamint a késő bronzkorból származó, Lengyeltótiban feltárt kalapácsokból, sarlókból kapunk ízelítőt.
Különféle csont- és fafaragások illusztrálják a somogyi pásztorművészet gazdag formavilágát. Megtaláljuk itt idősebb és ifjabb Kapoli Antal míves munkáit, mint ahogy annak is tanúi lehetünk, miként él tovább a múlt motívumkincse kortárs népművészeink keze nyomán. A tíz éve halott, Magyar Örökség-díjas Nagy Ferenc tabi fafaragó, és a múlt évben az égi fazekaskorong mellé települt kaposszerdahelyi fazekasmester, Falusi Béla alkotásain kívül – többek között – Tamás László, Jancsikity János és Gosztonyi Zoltán munkái igazolják: a népművészet a felgyülemlett, jelen lévő múlt, hatékony emlék, amely irányítja a jövőt – ahogy József Attila is vallott egyik írásában.
A kiállítás egyik érdekessége Együd Árpád gyűjtéshez használatos „kelléktára". A jeles etnográfus – aki népművelőként és tanárként is sok hívet gyűjtött maga köré – kisfilmeken örökítette meg a néptáncokat, míg a balladákat, a katonadalokat, siratókat és virágénekeket, népi imádságokat magnószalagra rögzítve mentette át az utókornak. Szerencsére a hanganyag digitalizálása az NKA támogatásával megvalósulhatott.
Az Európa Nostra-díjas Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény is üzen. Talpas házaival, szépséges szobabelsőivel, gazdasági épületeivel, kazettás mennyezetű templomával, amelynek harangja ma is istentiszteletre hívja a híveket. Az egyik üvegvitrinben szentolvasót, díszes imakönyvet látunk, XIX. századi szentképeket, templomi gyertyát és gyertyaöntő-mesterremeket: egy viaszból formált szentháromság-szobrot. De német nyelvű ravatalozó ruha is található itt, mint ahogy aprólékos műgonddal készített mézeskalács-ütőfák is.
Belső enteriőrök idézik Rippl-Rónai József, Kunffy Lajos és Zichy Mihály művészetét, hiszen a mediterrán hangulatú, reményeink szerint 2010-re megújuló kaposvári Róma-hegyi villalakásból, illetve az emlékmúzeumként működő somogytúri és a zalai kúriából néhány jellegzetes festményen és grafikán kívül pár bútor és kiegészítő is idekerült. Nem titkolva a szándékot: minél több család és iskolai osztály kerekedjen fel, és helyben ismerkedjen meg európai hírű kiválóságaink életével, környezetével…
Odébb szecessziós üveg- és kerámia dísztárgyak, ónedények láthatók a vitrinben, de az újkortörténet kinotechnikai és fotótechnikai kollekciója is nagy érdeklődésre tart számot. Mint ahogy a legendás kaposvári cukrászmester, Csíkszentkirályi Lestyán Ferenc óriásfotón megidézett cukrászdája mellől is csak nehezen tudunk továbblépni. Aki ismeri őt, tudja, hogy aktív éveiben mázsaszám formálta-mázazta kézzel a szaloncukrot; még a papírt is maga „rojtozta" nyaranta a televízió előtt ülve.
A kiállításon Csurgó, Nagyatád, Barcs, Marcali és Siófok városi múzeuma is bemutatkozik egy-egy sarok, egy-egy vitrin erejéig, így még színesebb kép tárul fel a somogyi örökségből. A komplex élményszerzést pedig tovább fokozza, hogy valamennyi szakmai gyűjtemény mellett DVD-film pereg. Tanúi lehetünk többek között ásatásnak, restaurálási folyamatnak – miként élednek újjá a tisztítatlan tárgyak -, de a bocskorkészítés fortélyaiba is belekukkanthatunk.
Múzeumunkban működik a megye legnagyobb restaurátorműhelye, amely immár harmincöt éve korszerű körülmények között konzerválja kulturális örökségünk kiemelkedő tárgyait – jegyezte meg Költő László. – A restaurált tárgyak a fém-, kerámia- és textilműhelyben dolgozó szakemberek kiemelkedő tudását tükrözik. Feladatuk a kezelt tárgyak állapotának rögzítése, konzerválása mellett a törött, hiányos tárgyak szakszerű ragasztása, hiteles kiegészítése és a rekonstrukció elkészítése is.
A kiállítás utolsó látványeleme egy marcali építészdinasztia lakásbelsője, s az operettfejedelem, a siófoki születésű Kálmán Imre néhány relikviája. Stílusosan operettslágerek csendülnek fel, mielőtt kilépnénk a folyosóra. Javaslom: ne siessünk haza, hiszen a hajdani Vármegyeházán – amely sokak szerint a Dunántúl legszebb klasszicista épülete -, a Somogyország örökségén kívül további négy állandó és két időszaki kiállítás várja a nagyérdeműt.
