A festményt hat évvel az író halála előtt, 1610-ben a flamand Cornelis Janssen készítette, aki egy ideig Angliában dolgozott. A kutatók már ismerték a műalkotás másolatát, amelyet Washingtonban őriznek, ám azt hitték, a portré csak a képzelet szülötte. E későbbi festményt állították ki egy londoni tárlaton, ahol Alec Cobbe, az eredeti kép tulajdonosa felismerte benne a családi gyűjtemény egy darabját. A portré első birtokosa Shakespeare pártfogója, Southampton grófja volt, majd egy házasság révén került a kép a jelenlegi tulajdonos családjához.
Amint a kutatók rámutattak, a festmény alapján meg kell változtatnunk eddigi elképzeléseinket Shakespeareről, illetve arról, amit élete utolsó éveiről tudtunk. A festmény tanúsága szerint – amely díszes ruhában, ereje teljében ábrázolja a drámaírót – Shakespeare idősebb korában igen tehetős volt, és valószínűleg arisztokrata körökben forgott. Eddig előszeretettel ábrázolták őt anyagi gondokkal küszködő művészként, aki utolsó éveit szomorú visszavonultságban élte vidéken. Bárhogyan is történt, a portré négyszáz év „ismeretlenség után” kézzelfogható valósággá teszi számunkra a világirodalom egyik legjelentősebb alkotóját.
