Sastin Mariannáról már gyerekkorában kiderült, hogy nem szokványosan lányos sportágat fog űzni. Tízévesen kezdett dzsúdózni szülőhelyén, Mosonmagyaróváron. Aztán szép lassan megismerkedett a birkózás rejtelmeivel is. Végül tizenhat évesen válaszút elé került: két szeretett sportága között kellett döntenie. Bár nem tudhatjuk, mi történt volna, ha dzsúdós lesz, azt kijelenthetjük: a magyar női birkózás legsikeresebb egyénisége vált belőle.
Először 2005-ben, Budapesten akasztottak világbajnoki ezüstöt a nyakába. Ezt az eredményt tavaly az isztambuli vébén megismételte, ami olimpiai kvalifikációt is jelentett. London már a második ilyen csúcsesemény lesz számára, remélhetőleg mégis különbözni fog a pekingitől. Kínába újoncként érkezett, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem igazán sikerült a távol-keleti kaland. A brit fővárosba viszont már tapasztalt olimpikonként utazhat. Remélhetőleg érem is terem ott számára.
Van azonban még valami, ami megkülönbözteti az idei nyári játékokat a 2008-as olimpiától. Mariannának akkor az utolsó kvalifikációs versenyen sikerült indulási jogot szereznie, most viszont már úgy kezdhette meg a felkészülést, hogy tudja: a kijutás biztosított számára. Az eltökéltsége mindenesetre megvan ahhoz, hogy augusztusban éremmel a nyakában landoljon itthon. Hogy miért gondolhatjuk így? Két interjújából szemezgetve találjuk meg az okot. Négy éve azt mondta, bármilyen érem jó neki, most viszont azt állítja, mindent megtesz az aranyért…
