Ha csak tehette, nagyanyám is velünk jött. Induláskor rövid imát mormolt – „Jézuskám, segíts meg!” –, s amikor hazaértünk, megkönnyebbülten sóhajtott: „hála Istennek”. Mama tanított meg keresztet vetni, s tőle tudom a miatyánkot is. Ma is látom, ahogyan a félhomályos szobában, a fotelban ülve imádkozik. Nemcsak önmagáért, hanem a családja, rokonai lelki üdvéért is.
Az ima különleges szerepet játszik a hívő ember életében, de talán még a kételkedőkében és a bizonytalanokéban is. A Teremtővel való párbeszédhez nélkülözhetetlen a jól ismert imádság, de sokszor előfordul, hogy eltérünk a tanult formulától. Lisieux-i Szent Teréz gondolata gyakorta eszembe jut: „Imánkat ne dekoráljuk szófordulatokkal! Mondjuk meg egyszerűen a jó Istennek azt, amit gondolunk. Ő megérti.” A Kállai Nagy Krisztina bájos rajzaival illusztrált Kicsik lapozgató imakönyve lehetőséget teremt arra, hogy egészen apró gyermekünket bevezessük e csodálatos tevékenységbe. Több mint harminc imádság található a kis könyvben: dicsőítés, bocsánatkérés, hálaadás. A szerző a gyerekek nyelvén fogalmazott, ám e rövid fohászok közül a felnőttek is bátran elmormolhatják például a következőt, akár naponta többször is: „Áldd meg azokat, akiket szeretek, / és áldd meg az engem szeretőket; / és azokat, akik szeretik, akiket én szeretek; / és azokat, akik szeretik az engem szeretőket!”
(Bethan James és Kállai Nagy Krisztina: Kicsik lapozgató imakönyve. Harmat Kiadó, Budapest, 2011. Kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.)
