Könnyen bánatos hangulatunk a fény, a meleg érkeztével szerencsére elmúlik, és újra energikusan vágunk neki teendőinknek. Mindez csupán a természet körforgásával együtt járó hangulatingadozás. De létezik ennek súlyosabb fajtája is, melyet depressziónak hívunk. Korunk betegsége egyre több embert „fertőz”, a gyógyulás és a kezelés viszont még nem számít magától értődőnek hazánkban. De pontosan mi is a depresszió, és miből vehetjük észre, hogy nem csupán rosszkedvünk van? Mit tehetünk, ha belekerültünk? A téma szakértőjével, Süli Ágota pszichiáter, terapeuta, egyetemi tanárral beszélgettünk.
– A depresszió betegség, pontosabban: hangulati zavar. A gyakorlatban természetesen a pácienssel való beszélgetésből rajzolódik ki a betegség, illetve a gyógyítás útja. Az elmondott tünetek alapján már meg tudjuk állapítani, hogy depresszióval állunk-e szemben, vagy sem. Ilyenek lehetnek például a hangulati elemek, a motiváltság, az étkezési és alvási szokások vagy a test súlyának megváltozása.
– Január 23. a depresszió nemzetközi napja. Szezonális betegségről van szó?
– Ez a depresszió „főszezonja”: január és november a legkritikusabb időszak. A fény, a nap éltető energia mindannyiunk számára, hiányát megérezhetjük – egyes klinikákon például sikerrel alkalmaznak speciális fényterápiát a depresszió gyógyítására. Sok esetben tehát az őszi és a téli időszak előhozza a rossz, levert hangulatot: a sötét és a hideg miatt az emberek nem mennek ki a levegőre, behúzódnak, ami aztán fáradtságot, önértékelési zavarokat, lehangoltságot és motiválatlanságot eredményez.
– Milyen okok állhatnak még a betegség kialakulásának hátterében?
– A szezonális, az öröklött és a szociális faktor mellett számos egyéb tényező is okozhat átmeneti vagy tartós hangulati zavart. Ilyen lehet egy rossz párkapcsolat, az elidegenedett együttélés vagy az egyedüllét is. A megelőzésben és a gyógyulásban is fontos a jó kapcsolat, a támogató család. Sokan élethelyzeti krízisben – váláskor, a munkahely elvesztésekor – fordulnak szakemberhez, de előfordul a hormonális hatásra kialakult terhességi vagy gyermekágyi depresszió is, vagy akár nyugdíjaskorba lépés idején is kialakulhat depresszió az élethelyzet megváltozása okán. Hatvanhatvanöt évesen gyakran még fiatalnak érzik magukat a páciensek – és azok is –, de sokszor már nem alkalmazzák őket úgy a munkahelyükön, ahogy korábban – ekkor jöhet el az az idő, amikor az unokák „adhatnak értelmet” a folytatáshoz.
– Miért készül úgy a szakma, hogy 2012-ben több lesz a depresszióban szenvedő beteg, mint korábban?
– Úgy gondolom, hogy a növekvő betegszám hátterében többek között a felgyorsult élettempó áll. Nézzünk körül: az emberek egyre több mindent kívánnak elérni, egyre több helyen szeretnének megfelelni. Elég csak a női szerepekre tekinteni: anya, csinos, kívánatos partner, kreatív munkaerő – ez túl sok szerep, nem lehet mindegyikben egyformán helytállni. A kényszer stresszes állapotot eredményez, kusza táplálkozást, kevés pihenést, melyek együttesen mind összeomláshoz vezethetnek.
– Miből ismerheti fel valakiről a környezete, hogy depressziós?
– Ha a családtag, a munkatárs vagy barát felhagy a megszokott működésével. Amennyiben a család, a környezet azt veszi észre, hogy egyik tagja – aki korábban kulturális programokra járt, aktívan dolgozott – most hirtelen visszahúzódóvá vált, motiválatlan lett, csak ül az ágyában, és semmi sem köti le, ezt nagyon komoly figyelmeztető jelnek kell tekinteni. De arra is figyelni kell, ha valakinek az étkezési szokásai változnak meg: sokan a depresszió idején igen sok édességet fogyasztanak, de nem esznek egészséges ételeket, csak rágcsálnak egész nap. Ugyanilyen lehet a mozgás, az aktivitás csökkenése, vagy az álmatlanság, a szorongás is.
– Rossz hangulat vagy depresszió?
– A tünetek az enyhébb és a súlyosabb depressziónál ugyanúgy megjelennek, csak különböző arányban. Ma már szlenggé vált az „olyan depis vagyok” mondás, amelyre természetesen nem mondjuk azt, hogy „depressziós beteg”, hanem tudomásul vesszük, hogy az illetőnek rossz a hangulata. A depressziónak fokozatai vannak: enyhe, közepes és súlyos.
– A tünetekben van-e különbség gyerek és felnőtt között?
– A gyerekeknél figyelnünk kell a megváltozott viselkedésre. Ha az addig kiegyensúlyozott, vidám gyerek egyszer csak visszahúzódó lesz, az gyanakvásra adhat okot, súlyosabb depresszió ugyanis pszichotikus állapotot is okozhat. Gyerekeknél – főleg kamaszkorban – a depresszív tünetek szélsőségesebbek, és gyorsabban alakulnak ki, mint a későbbi években. A felnőtt ember már több mindent átélt, ezért ellenállóbb a hangulati ingadozással szemben, mint az élet hullámaival ismerkedő kamasz.
–Hogyan kezelhető a betegség?
– Általában ambuláns módon gyógyítjuk, pszichoterápiás módszerrel. Beszélgetés keretében kezel a pszichológus vagy a pszichiáter, illetve létezik rengeteg alternatív gyógymód. Ha valakinek manapság rossz hangulata akad, először a kineziológushoz, homeopata orvoshoz vagy masszázsra megy, ahol hangulatjavító és stresszoldó kezelést kap. Az enyhe és a súlyosabb depresszió esetében egyaránt javasoljuk a rendszeres testmozgást, melynek során endorfinok (boldogsághormonok – a szerk.) szabadulnak fel, de javíthatunk a közérzetünkön illatokkal és színekkel is. Ha azonban e kezelések hatására nem múlik az állapot, vagy egyre gyengébbé válik az illető – szinte már a saját tisztálkodása is nehezére esik –, akkor érdemes szakemberhez fordulnia. Első a pszichoterápiás kezelés, és csak akkor van szükség gyógyszeres megoldásra, ha az előbbi nem hozna változást. Az antidepresszánsokról rengeteget beszélnek, az én hozzáállásom az, hogy ha gyógyszerrel meg tudjuk akadályozni valamiféle nagyon komoly állapot kialakulását (munkahely elvesztése, öngyilkossági kísérlet stb.), akkor mindenféleképpen előzetes orvosi mérlegelés mellett használható. A depresszió legsúlyosabb esete az, amikor rögtön kórházba kell vinni a beteget: ha csak naphosszat fekszik, súlyos, életidegen gondolatokkal él, és teljesen motiválatlan. Pszichiáterhez, pszichológushoz menni Magyarországon még mindig „stigmát” jelent. Ha valaki túlélt egy infarktust, boldogan újságolja fűnek-fának. A lelki bajokról azt gondoljuk, hogy egyedül, titokban kell megoldani őket. Pedig fontos tudni, hogy a depresszióba is bele lehet halni. A nők hamarabb fordulnak külső segítséghez, a férfiak gyakrabban fojtják alkoholba a problémát, a szorongást, a feszültséget. A depresszióhoz így társul rövid idő alatt szenvedélybetegség, például alkohol- vagy kábítószerfüggőség.
– Miért nem „szedi össze magát” a depressziós ember?
– Azért, mert a depresszió betegség. Olyan biokémiai változások mennek végbe a szervezetében, amelyekre nem hat az akarat. Ha a szerotonin (az agyalapi mirigy hormonja – a szerk.) nem termelődik elegendő mennyiségben, depresszív tünetek jelennek meg. Hiába mondja ekkor valaki, hogy „én erős vagyok, megoldom” – nem fog használni. Lehet befolyásolni alternatív gyógymódokkal, támogató családi háttérrel, de a kémiai folyamatokba nem lehet ilyen módon beavatkozni. Ez ugyanolyan, mint bármilyen más szervi probléma: biokémiai folyamat, és nemcsak lelki változás.
– Mégis mit tehet a hangulati zavarban szenvedővel a környezete?
– Manapság sajnos a legtöbb embernek nincsenek barátai, és kevesen tartoznak valódi közösségekhez. Egy barát, lelkivezető, gyóntató, a közösség természetesen támasza és segítsége lehet a hangulati zavarral küszködő embernek. Megpróbálhatjuk újra behozni a világ körforgásába, de fontos, hogy sem egy barát, sem egy családtag vagy kolléga nem vállalhatja depressziós társa kezelését, ahhoz szakember szükséges. – Fontos hangsúlyozni, hogy aki depresszióban szenved, az nem „kevés” és nem rossz ember. A családnak nem kell titkolóznia, mert ezzel a betegséget nagyítják és mélyítik – elfogadni és segíteni kell. A terápia első lépése lehet, ha valakinek a családjában őszinte kommunikáció működik, és a problémájára nem azt kapja válaszul, hogy: „Ugyan, ne hisztizz már!”
