Robbant a hangulat a ForrásPonton
Fotó: Merényi Zita

 

Az eseményre mintegy ötezer, 15 és 30 év közötti hazai és külföldi résztvevő érkezett. Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust szervező titkárság vezetője volt a szentmise főcelebránsa, és mások mellett Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye püspöke, valamint Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök koncelebrált. Koncertet adott és tanúságot tett Cristina Scuccia, a Szent Család orsolyita kongregáció tagja (képünkön), aki 2014-ben, 26 évesen Olaszországban megnyerte a The Voice televíziós tehetségkutató dalversenyt. Tanúságot tett Kovács András Péter (KAP) humorista, az X-Faktorból és A Dalból ismert Dánielfy Gergely, Pulay Eszter aerobikedző, valamint előadást tartott Papp Miklós görögkatolikus morálteológus.

*

Csöndes készülődés. A BOK csarnokban a fiatalok által körülvett színpadon felállított kandeláberek szelíd fénye határozza meg a stílust. Mintha egy unplugged koncertre várnánk. Zenészek, énekesek érkeznek, a közönség tapsol, a zenekar mindenféle bevezető nélkül kezd, igaz, nincs is mit magyarázni, ez már a második ForrásPont. Ismert keresztény dicsőítődalok hangzanak fel, remek színvonalon.
Az alkalomra összeállt csapatot Vizy Márton vezeti. Jézus mellém állt… – énekli. A háttérben hatalmas kivetítőn olvasható a dalszöveg, közelképben láthatjuk a zenészeket, a profizmus nyugalmával emelkedik fölfelé az égbolt csillagait is idéző videomontázs. Rengeteg a fiatal, közülük néhányan már fel is állnak a székükről, énekelnek. „Áldott legyen az Úr neve” – ennek a dalnak az ereje már jól érződik, egyre többen pattannak fel az ülőhelyükről, és akkor Vizy Márton azt mondja: „Szabad felállni, tapsolni, lelkendezni – és szabad nagyon szeretni.”
A bevezetőkoncert után két műsorvezető, házigazda lép a színpadra, Kállay Kati és Fábry Kornél, utóbbi a NEK főtitkára. Mintha otthonosan mozognának ebben a műfajban, a délután folyamán az előadások között néhány mondattal összefoglalják a hallottakat, viccelődnek, mosolyognak, közvetlenek. Elsőként az ország különféle részeiből és a külhonból érkezett mintegy ötezer fiatalt köszöntik, nagyobb tájegységenként. Megtudhatjuk, hogy a BOK épületében van gyónási lehetőség, speciális Instagram-fotókat lehet készíteni, és több ponton imaszándékokat gyűjtenek a szentmisére.
Az első vendég Kovács András Péter humorista. Az őt bemutató ügyes kisvideót a közönség ovációja kíséri, majd KAP testi valójában is megjelenik. Arról beszél, hogy az Újszövetségben az Ószövetséghez képest többek között az a nóvum, hogy Istent már néven lehet szólítani. „Lakossági Istent kaptunk, aki megszólítható, és ő is a nevünkön szólít minket – mondja. – Persze nem biztos, hogy akkor, amikor számítasz rá, lehet, hogy olyankor, amikor éppen lekeversz a gyerekednek egy pofont, és nem akkor, amikor az oltárnál szolgálsz mint főministráns” – teszi hozzá a humorista. KAP a diákkorát is szóba hozza, poénokkal fűszerezi a történeteket, majd már komolyabb hangvétellel tanúságot tesz a hitéről. Emlékszik, hogy azt érezte „valami átölelte, dédelgette, fölemelte”, és azóta nem kételkedik Isten létében és lényegében. Nem vagyok mintakeresztény, inkább cinikus, ironikus módon nézek mindenre, az Egyházra is, önmagamra is – vallja meg őszintén. Abban azonban biztos vagyok, hogy Isten mindig ott van az ajtó mögött, és szólít, akkor is, ha nem gondolok rá. Nem dorgál, hanem vár. Úgy szólít, hogy fiam, és az ölébe vesz. KAP a fiataloknak azt üzeni: Szeresd magad úgy, ahogy Isten szeret téged!
Másodikként Pulay Eszter aerobikedző lép a színpadra. Ekkor Kállay Kati mellett már Martí Zoltán a műsorvezetőtárs. „Beszélgetős műsor” kezdődik, amelyben a tanúságtevőt kérdezni is lehet. Pulay Eszter elmondja, hogy olyan aerobikedzéseket tart, amelyeken dicsőítőzene szól, és lehetőség nyílik imára, igeolvasásra, kis beszélgetésre is. Új edzői weboldalán meg is osztja Istennel kapcsolatos gondolatait, „kerülve az okoskodást”. Életének nehéz időszakáról is mesél a jelenlévőknek: a veronai buszbalesetben elhunyt kedves történelemtanárára emlékezik, és arra, hogy akkor, mély fájdalmában válságba került a hite, de később kikristályosodott a gondolat: Isten semmit sem enged be az életünkbe véletlenül, semmi nem hiábavaló, ami történik, legyen az jó vagy rossz. Ezért Pulay Eszter mindenkinek azt üzeni: „Ne féljetek, bízzatok Istenben!” Az aerobikoktató a menyasszonyi lét boldogságáról is megosztotta gondolatait a hallgatósággal.
Tanúságtétele után A Dalból jól ismert Dánielfy Gergely következett; egy szál gitárral lépett a mikrofonhoz. Unplugged; a háttérben őszi táj fotója, a dalban hétköznapi képek. Szeretet és hiány. Az Azt mondtad című szám szívbemarkolóan szól. A beszélgetős részben az énekes elmondja a dal születésének eddig féltve őrzött titkát: mamája halála ihlette a dalt. Ezután szó esik arról is, hogy mit jelent a hírnév, és hogy miként lehet tabuk nélkül beszélni, énekelni az érzésekről. Csak így érdemes élni is – érkezik a válasz az utóbbi kérdésre, majd még két lírai dalt hallhatunk Dánielfy Gergelytől, aki a hit értékét képviseli a színpadi világban, ahol általában kevesen vannak a hívők.
A Forráspont második részében Papp Miklós morálteológus tart előadást az Eucharisztia és az életvezetés témájáról. 17 éves volt, amikor a televízióban látta mélyen, komolyan imádkozni Helmut Kohl német kancellárt. Akkor elszégyellte magát, és elhatározta, hogy soha nem fog „gagyi módon” imádkozni. Megvallotta, már korábban imádkozott a jelenlevőkért, hogy a ForrásPonton történjen valami az istenkapcsolatukban, és ne csak részt vegyenek a rendezvényen. A morálteológus az áldozás utáni lelkiállapot összetettségéről beszélt. Mi történik ilyenkor? A kéz és ujjai szimbólumaival világította meg ezt. Az első, a hüvelykujj jelzi, hogy Isten önmagát adja, és nekünk is önmagunkat kell adnunk. Az áldozás szövetségkötés Istennel, és azután újra meg újra e szövetség megerősítése, alapdöntés. A második, a mutatóujj azt jelzi, hogy az Eucharisztia küld bennünket. Döntéseinket elvisszük a liturgiára, ezért megyünk oda, hogy Istennel éljük együtt az életünket.
A harmadik, a középső ujj az életszentségre figyelmeztet, ami nem a hibátlanságot, hanem a szeretetet jelenti. A negyedik, a gyűrűsujj arra utal, hogy Istent szerelemmel kell szeretni, így nem kötelesség az áldozás. Az ötödik, a kisujj pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne feledjük el a kicsiket, a rászorulókat, az elesetteket, a kulturálatlan társainkat, törődjünk velük. A tenyér az Egyház, a teljes, nyitott kéz pedig Isten sebzett tenyerében van. „Sokkal inkább Isten tenyerében vagyunk, mint az emberekében” – mondta Papp Miklós.
A morálteológus után az este sztárja, Cristina nővér következett. A fiatalok kíváncsian várták az olaszországi The Voice győztesét. „Sziasztok” – ez volt az első szava. Sztárallűröktől mentes lénye, komolysága, kicsinysége, szenvedélyes éneklése, miközben habitust visel, szerethetővé teszi a jó hangú nővért. „Köszönöm, Jézus, hogy itt vagy!” – ezzel kezdte, majd arról beszélt a fiataloknak, hogy mindannyian értékesek, különlegesek Isten szemében, és arra kérte őket, hogy hagyják szeretni magukat. Az igazi boldogság apró dolgokban rejlik, azoktól leszünk naggyá, és a siker nem mindig tesz jót.
A nővér elmondta, hogy annak idején a The Voice szerkesztői fölkeresték rendi elöljáróját, hogy kikérjék egy meghallgatásra. Az elöljáró anya féltette a legfiatalabb rendtagot, de bízott benne, és elengedte. Cristina nővér a ForrásPonton arra hívta fel az egyházi vezetők, a szülők és a nevelők figyelmét, hogy bízzanak a fiatalokban, mert akkor ők ragyogni fognak, mint a csillagok. A nővér elmondta, hogy a közönség soraiban ott ül az elöljárója, aki mint egykor, ma is bízik benne. A bejelentést hatalmas ováció fogadta a BOK csarnokban. Az I surrender című számra kigyulladtak a mobiltelefonok fényei, a Blessed be the name of the Lord pedig felrobbantotta a hangulatot, a fiatalok vonatozva jártak körbe a széksorok között, lelkesen tapsoltak, táncoltak. Mondhatni, ez volt a ForrásPont forráspontja.
A nap csúcspontja a délután harmadik részében érkezett el, a szentmise következett. Mohos Gábor, a NEK püspöke áldást osztott Erdő Péter bíboros, prímás nevében is, és beszédében hangsúlyozta, mindannyian testvérek vagyunk, a közös mennyei Atya gyermekei.
„Jézus, aki téged is a neveden szólít, tudja, ki vagy az álarcaid mögött, a szíved mélyén. Ismeri értékeidet, összetörtségedet. Szívünk ajtaján kopogtat, ahogyan erről a Jelenések könyvében is olvashatunk. Jó volna, ha már most tudnánk válaszolni erre, ha be tudnánk engedni őt. Mindannyiunkat örök életre hív, ami nem lesz, hanem már most van, hiszen megkeresztelkedtünk. Az örök élet nyelve pedig a szeretet. Ő vár ránk, és nem érdemes várakoztatnunk. Adjuk oda az életünket, és hagyjuk, hogy az Úr szentet formáljon belőlünk” – hangsúlyozta homíliájában a püspök.
A szentmise után Fábry Kornél, a NEK főtitkára arról beszélt, hogy az eucharisztikus kongresszus nem más, mint egy Krisztus-központú találkozó, tanúságtétel a világ felé. A cél: ünnepelni Jézust. A misét követő szentségimádás során első alkalommal helyezték ki azt a monstranciát, amely a NEK-re készült.
A szentségimádás végén a jelen lévő diakónusok és papok egyesével áldották meg az imádságban elmélyülő, éneklő, dicsőítő fiatalokat.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..