Fotó: Szeleczky Roland
Nagyböjt ötödik szombatján „legszentebb Nagyasszonyunk, az Istenszülő és mindenkor szűz Máriának Akathisztosz himnuszát” ünnepli a Görögkatolikus Egyház. Erre az ünnepre esett Szirmai Máté papszentelése, melyen a homíliát Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök mondta. Ritka ünnep a görögkatolikus papszentelés Budapesten; legutóbb 1985-ben került sor rá, amikor Orosz Atanázt, a Miskolci Egyházmegye püspökét szentelték pappá.
A szentelendő, akit a Nyíregyházi Egyházmegye papjelöltjeként Kisvárdán egy évvel ezelőtt szentelt diakónussá Kocsis Fülöp érsek metropolita, gyerekkorában a Rózsák terei templomhoz és közösségéhez kötődött.
A szent liturgiát még diakónusként kezdő Szirmai Máté füstölővel fogadta gyermekkora templomában a szentelésére érkező Szocska Ábel és Keresztes Szilárd püspököket.
A homíliában Keresztes Szilárd a krisztusi lét kettősségeiről beszélt: Jézus Isten Fia és az ember fia, pásztor és bárány, áldozat és megdicsőülés egyszerre. A kettősségek megjelennek a liturgikus szövegekben is, utalt a főpásztor Aranyszájú Szent János liturgiájának papi szövegrészére: „megtörhető, de meg nem osztható, mindenkor eledelül szolgál, és soha el nem fogyasztható”. Majd áttért Márta és Mária történetére, amelyet az evangéliumban hallhattunk: Márta befogadta Jézust a házába, és nem tudta, hogy akit befogad, az maga a befogadó.
Az Akathisztosz himnuszban ismétlődő „örvendezz” felszólítás Gábor főangyal Máriát üdvözlő szavaira utal („Üdvöz légy…”), így a befogadás témaköre egymáshoz kapcsolta az evangéliumot és az ünnepet. Keresztes Szilárd püspök az Úr szolgálólányáról szólt, aki befogadta Jézust, vállalva a számkivetettséget és a szenvedést. Azért fogadhatta be, mert Isten öröktől fogva kiválasztotta őt, hogy Fiának anyja legyen. A szentelendőnek azt kívánta a nyugalmazott megyéspüspök, hogy legyen mindenkit befogadó testvér és barát, és akkor őt is befogadják.
Az Egyház egységének fontosságát hangsúlyozta a nyugalmazott megyéspüspök, és felhívta a figyelmet arra, hogy létezik a testvériség és az elkülönülés veszélyének kettőssége is. Az egyetemesség megóvására adta nekünk Isten az Eucharisztiát, és „a szent Eucharisztia az értelme annak, hogy papok lettünk”. Az egy és oszthatatlan Egyház épületét építjük. Krisztus teste megtörhető, de meg nem osztható – intett Keresztes Szilárd.
Hűségesnek lenni Egyházunkhoz és a hívekhez, a közösséghez, amelyből származunk. Légy olyan, mint Krisztus: megtörhető, de soha el nem fáradó – mondta, majd a máriapócsi Szűzanya közbenjárásáért fohászkodott.
A szentelési ima, a nagy ekténia (könyörgés) és a sokszorosan felhangzó „Axiosz” (méltó) után Szocska Ábel a papi öltözettel ruházta fel az újszenteltet.
A papszentelés liturgiáját az áldozás követte, amelyen már az újszentelt is áldoztathatott. A Görögkatolikus Egyházban az alszerpap semmilyen körülmények között nem áldoztathat, nem is érintheti a szentséget; az eggyel magasabb rangú diakónus is csak püspöki engedéllyel teheti ezt.
A liturgia végén Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte az újszenteltet, és elmondta: első szolgálati helyeként a kisvárdai egyházközséget jelölte ki számára, ahol segédlelkészként fog szolgálni.
A kisvárdai kerület papjainak nevében köszöntésképpen Szabó Gábor esperes egy középkori szöveget olvasott fel a papi hivatásról, mely szerint a pap legyen hős és ember, vágyainak ura, gyöngéd szolga, a harcban férfi, a beteg mellett nővér.
Szirmai Máté, az újszentelt hálát adott Istennek a hivatásáért, szentelő püspökének, Szocska Ábelnek azért, hogy az egyházmegyéjébe fogadta őt, Szilárd püspöknek pedig azért, hogy sok évvel ezelőtt felvette a szemináriumba, és a saját példája által tanította őt. Megköszönte a feleségétől és családjától kapott sok-sok támogatást, majd a Rózsák terei, a csepeli és a kisvárdai közösség szeretetét. Végezetül áldást adott a híveknek, és mirovált (olajjal kente meg a homlokukat).
Szirmai Máté 1987-ben született Budapesten; gyermekként a Rózsák terén található Istenszülő Oltalma görögkatolikus templomba járt. 2006-ban érettségizett az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban, majd ugyanebben az évben beiratkozott a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe.
Kispapként rövid ideig Böjte Csaba nagyszalontai gyermekotthonában segédkezett. Három éven át lelkes szervezője volt a fogyatékkal élők táboroztatását vállaló Szent Damján-tábornak. Az Istenszülő Oltalma-templomban három évig kántorizált.
Tanulmányainak elvégzése után papnövendékként Kisvárdán teljesített szolgálatot. 2018 áprilisától, immár diakónusként, továbbra is a kisvárdai görögkatolikus egyházközség szolgálatában állt.
