Reményosztó új év

Az utcák, a terek karácsonyi fényárja ugyan már a múlté, de talán maradt még a szívünkben valami a betlehemi já­szol­me­leg­ből, az ünnepi találkozások ízéből-öröméből. Vagy a magány, a meg nem értettség, a sértettség, a félelem, a bizonytalanság és a keserű gőg sebezte tovább a lelkünket – elhomályosítva a szándékot, hogy észrevegyük: istenember érkezett a földre azon a titokzatos éjszakán. Hogy itt maradjon közöttünk, velünk, bennünk, hogy alakítsa kapcsolatainkat, vigyázza lépteinket, hogy új életre hívva inspiráljon bennünket az alkotásra – folyton élesztgetve bennünk  a vágyat a szebbre, a jobbra, a teljesebbre. Az értékekre, amelyektől ember az ember. Összeállításunkban az irodalom, a színházi és a zenei világ néhány szereplőjét szólaltattuk meg, arra a kérdésre várva tőlük választ, milyen gondolatokkal, elképzelésekkel, érzésekkel vágnak neki az új esztendőnek.

Újabb firkák a szalmaszálra

A Pécsett élő Bertók László Kossuth-díjas költő, túl a nyolcvanon, vallja: a költő addig él, amíg írni tud. Az írással nincs is baja, ám a fáradtság, a rá-rátörő betegség, a folyamatos felülvizsgálatok egy kissé megkeserítik az életét. A Firkák a szalmaszálra című kötetében jó néhány „firka” szól e kiszolgáltatott létről, különféle „nyavalyáiról”, ám szerencsére a humor is állandó vendég nála. A közelmúltban megjelent Priusz című önéletrajzi do­ku­mentum-
­pró­zája – amelyet 1990-ben a Jelenkor közölt, s négy évvel később a Századvég jóvoltából könyvként is kézbe vehettük – most bővített változatban, interjúkkal gazdagítva, a Magvető gondozásában szól arról, miért látott a hatalom közellenséget a vései születésű, szépreményű fiatalemberben, akit az ötvenes években néhány kamaszkori verséért lázítás vádjával letartóztattak, nyolc hónapra elítéltek, s ennek következményeit sokáig szenvedte. Bár e sebzettség fel-feltör a Bertók-életműben – elég, ha csak a Farkasszemeznek című epigrammát olvassuk: „Játszik benned egy extrovertált gyermek, / s a téboly, hogy halálig megfigyelnek.” –, Vése és Pécs díszpolgára szerint ebben az esztendőben is érdemes megfogadni az ősi intelmet: úgy dolgozz, mintha örökké élnél, s úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál.
Ezért aztán „kétsoros rövidkéiből” újabb csokrokat köt, hogy e magyar haikukkal hagyjon látleletet az utókornak Pécsről, az országról, a magyar rögvalóságról, a világról. Az utána jövő irodalmárnemzedék tagjainak pedig azt üzeni: maradjanak hűek önmagukhoz és a valósághoz, mert előbb-utóbb meghozza gyümölcsét a hűség és az őszinteség. Ne legyenek ide-oda reppenő vándormadarak, mert nagy utat kell megtenni ahhoz, hogy visszataláljanak oda, ahonnan elindultak.
Bertók László elmondta: ha egészsége engedi, ebben az esztendőben is megpróbál minél többet találkozni olvasóival, s a pályatársakkal; az első meghívást már múlt év novemberében megkapta a kaposvári Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtártól. A Somogyból indultak című sorozat idei első beszélgetővendége lesz, aminek mindennél jobban örül.

Örömteli színházi szorításban

– Egy napra sem tudok előre tervezni, nemhogy egy évre, velem a színházak terveznek – válaszolta kérdésemre mosolyogva Pogány Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, akit öt színház tizenhat produkciójában láthatunk ebben az évben, s aki számos rajzfilmfigurának kölcsönözte a hangját, és meselemezek sora bizonyítja talentumát; nem szólva filmes alakításairól. Beszélgetésünk idején éppen a huszonkét éve színen lévő Werner Schwab
Elnöknők című művének felújító próbáját tartották, mivel az egyik szereplő betegsége miatt kilenc hónapig nem játszották.
A színésznő szerint e darab mindegyik előadása ünnep a számára. Kérdezik is tőle sokan: még nem unjátok? Ő pedig meg sem akarja hallani ezt a kérdést…
Pogány Judit másik kedvence, Örkény Macskajátéka is színen marad az Örkény István Színházban – Molnár Piroskával,
Csomós Marival, Kerekes Évával, Jordán
Tamással, Békés Italával, Szantner Annával, Vajda Milánnal. Aki látta már e darabban Orbánné szerepében, az új színeket fedezett fel játékában, és ismét a szívébe zárta Pogány Juditot. A sötétben látó tündérrel tizenkét esztendeje bűvöli gyermek- és felnőtt közönségét, s a Pedig én jó anya voltam című monodrámában nyújtott alakításáért – ami egyúttal pszichodráma is – több mint egy évtizede kap  vastapsot a közönségtől. A börtönökben is, ahova éppen az előadás témája miatt hívják meg a darabot.
A művésznő nem riad vissza a versmondástól sem. Nem minden színész kapható erre, ám ő örül, ha ilyen feladattal bízzák meg. Ebben az évben az Örkény Színházban az Anyám tyúkja 1. után – amelyben hetven magyar vers hangzik el, és a színpadi díszlet csupán egy hófehér tornác –,
a Mácsai Pál rendezte Anyám tyúkja 2-ben
is láthatjuk-hallhatjuk. Többek között
Pilinszky-, József Attila-, Orbán Ottó-verseket mond, és a közös dalokban is énekel.
A második „tyúkpremier” január 22-én, a Magyar Kultúra Napján lesz.
– Szinte hihetetlen, hogy amikor elkezdjük árulni a jegyeket, e verses-zenés előadásra fogynak el legelőször. Örülök, hogy a lírának ekkora hatalma van nálunk – újságolta Pogány Judit, aki már megkezdte a próbákat az Ascher Tamás rendezte József és testvérei című darabban is, amelyben három szerepet is ráosztottak. Február 4-én lesz a bemutató.
S hogy mikor pihen? Nem szokott. Két-három havonta van néhány színházmentes napja, ilyenkor megpróbál minél többet együtt lenni az unokáival. A Zágrábban élő nagyobbikat sajnos ritkán látja, ám a két kicsivel intenzívebb a kapcsolata. Nemcsak a lurkóknak, neki is maradandó élmény volt, amikor az Örkény Színház mikulásától, Gálffi Lászlótól átvették a mikuláscsomagot.

Folytatódnak a régi mesék?

– A várakozás jó dolog, életben tartja a vágyat – fogalmazott a friss Magyar Örökség-díjas Csukás István Kossuth-díjas író, költő.  – Az év végi számvetés után pedig elmondhatom: így jó, ahogy most vagyok, így jó, ahogy most van. Azt kívánom magamnak, hogy maradjon a nyugalom, működjön az agyam idén is. Én ezzel a várakozással léptem át az új esztendő küszöbét.
A tavalyi év különleges volt Csukás István számára, hiszen már maga is az aktív nyolcvanasok körébe tartozik. A születésnapi ünneplés újfent bebizonyította, hatalmas a rajongótábora. A néhány napja átvett Magyar Örökség-díj pedig szép záróakkordként marad meg az emlékezetében. Boldog, hogy e jeles évforduló alkalmával sokat visszakapott abból a szeretetből, amelyet élete során ő adott másoknak jelenlétével, műveivel, bölcsességével, előrelátásával. De nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. S mivel derűs lélek él benne, a rosszkedvet jóra fordítja, hogy vele örüljön a világ.
– Az év eleji gondolkodás-tervezgetés időszakát mindig szerettem, s e kellemes állapotban, a tervezésben mindig fáradhatatlan voltam. Ötletek, gondolatok jöttek-mentek, és a legjobbakat próbáltam megvalósítani. Most is ezt teszem – árulta el az író, akiről jó néhány évvel ezelőtt nyári színházat neveztek el Balatonszárszón, ahol a nyarakat tölti. – Két-három színházzal is tárgyalok: a következő évadban is tűzzék  műsorra egyik-másik gyermekdarabomat, hadd ismerjék meg a műveimet a mai gyerekek is. Itthon új felnőtt verseimet rostálom kötetté, és azon töprengek, hogyan kellene folytatni a régi meséimet. Engem is érdekel, mi lett Pom Pommal vagy a nagy ho-ho-horgásszal…
Csukás István veszteségeiről is beszélt. Decemberben múlt tíz éve, hogy meghalt a barátja, Lázár Ervin.  Az azóta eltelt évek során is számos íróval, költővel lett szegényebb a világ. Az eltávozott kollégákra azonban vidáman gondol, mert – ahogy fogalmaz – mosolygósan élnek benne tovább. S amíg ő él, addig a holtak is vele maradnak. Közös emlékeiktől, egykori parolájuktól új erőre kap.

Értéktisztítással a rombolás ellen

Vathy Zsuzsa az élet „vásárcsarnokában” járva szövi elbeszéléseit, s régóta foglalkoztatja a kérdés, miként lehetne gyarapítani az olvasók számát, egyáltalán: milyen eszköz van az írástudók kezében ahhoz, hogy hatékony lehessen az olvasóvá nevelés folyamata. Az írószövetség legutóbbi ülésén is megfogalmazódott: mindenki törekedjen arra, hogy ne vesszen el a könyv, az értékes írott szó jusson el a címzettekhez. A József Attila-díjas író pesszimistán beszélt az elgépiesedett környezetről, a számítógépes világról, amely áldás és átok is.
– Meg kell őriznünk az olvasást, a könyv illatát, s ezért a legkülönfélébb praktikákat kell kitalálnunk, hogy ne a gépek győzzenek, mert akkor a lélek is gépies lesz – mondta Vathy Zsuzsa. – Nagy múltú, nagy hírű kultúránk kerülhet végveszélybe, ha tétlenkedünk, és hagyjuk elveszni valóban fontos értékeinket. A magyar művészet és az irodalom mindenkié kellene hogy legyen, ám ezt a törekvésünket sokan nem értik, vagy nem akarják érteni. A vészharangot már megkongatták, a mentési akció megkezdődött, de az értékek összekeveredtek az értéktelennel, hiszen ma bárki bármit megjelentethet. Óriási a könyvkínálat, és a vásárló útvesztőbe került. Az értékrombolás ellen az értéktisztítással lehet védekezni. Nekünk, íróknak e téren is nagy a felelősségünk, ám én egyelőre még csak a töprengésig jutottam el. Ezt az évet arra szánom, hogy minden ilyen témájú rendezvényen részt veszek, és meghallgatom a kortársaim terveit, ötleteit is.
Lázár Ervin özvegye elismerően szólt az Arany János Alapítvány tevékenységéről, amely a rendszerváltástól kezdve pártfogolja, védi irodalmi és nemzeti értékeinket.  Ám úgy érzékeli, sokak összefogása szükséges még a kulturális örökségvédelemért. Azt mondta, a maga szerény eszközeivel – az összegző és útkereső óév után – ezt követően is megtesz mindent e célért. Nem tagadja, szomorú a kialakult helyzet miatt, ám három lányunokája gyakran jókedvre deríti, és a humor, a gyermeki ártatlanság mindig visszaadja régi lendületét. Örömmel mesélte, hogy a hároméves Rebeka a minap bölcsen megállapította: „Tényleg, a felnőtteknek is van születésnapjuk, nem csak a gyerekeknek.”
Tavaly a Helikon gondozásában Ki nevet a végén? címmel jelent meg legutóbbi kötete, amelybe negyvenöt év novella- és kisregényterméséből válogatott. Lehet, hogy Zsuzsa már sejti, ki nevet a végén…

„Kései” apakorban

Bombaként robbant a hír, amikor Rátóti Zoltán Jászai-díjas érdemes művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója tavaly augusztusban az évadnyitó társulati ülésen bejelentette a lemondását. A színi direktor azzal indokolta döntését: párjával várják második gyermekük érkezését, szeretne a családja közelében lenni. Sokan firtatják azóta is, valóban csupán ez volt-e távozásának oka, főleg, hogy szinte már másnap arról harsogott a média: kezdődhet a kilencmilliárd forintos színházfelújítás…
– Már az is kétségbeejtő, hogy egy megindokolt döntést követően rögtön mindenki kombinálni kezd – jegyezte meg Rátóti Zoltán, aki idén január 1-jétől a Nemzeti Színház tagja. – Barátaim is folyton faggattak, jó-jó, jön az újabb baba, de mi van még a háttérben? Nekik is elmondtam, nincs semmi; ugyan missziómmá vált a színház, de nekem a családom mellett a helyem. Az nem volt normális, hogy az első közös gyermekünket csak hetente kétszer vagy háromszor láttam, mivel rengeteget utaztam. Most ez másként van. Az immár héttagúvá vált família életében sokkal inkább jelen vagyok, mint korábban.
Gergő már másfél éves, Emese három hónapos múlt. A színész-rendező elmondása szerint nagyon boldog. „Kései” apaság jutott neki, ám annak minden örömével. Azt mondta, a nagyokkal is remek a kapcsolata, de a kicsikkel is igyekszik minél több időt együtt tölteni. Persze a munka olykor kiszakítja ebből az édeni állapotból, hiszen a Nemzetiben megkezdődtek a a Csíksomlyói passió próbái, és Pécsett még színen van az Amadeus, amelyben elementáris erővel jeleníti meg Mozart riválisát, Salierit. Még a fülembe cseng: „Imádkozzatok! Salieri, a középszerűség védőszentje megbocsát nektek. Feloldozlak benneteket most és mindörökké!”  De az is: „Isten mesterfogása Mozart zenéje.” Az Árnyország is műsoron marad ebben az évadban a Nemzetiben. Az egymásra találás, majd a betegség miatti vég vonzásában zajló dráma felveti a kérdést: vajon változhat-e az ember az ötödik X után? Lewist, a megrögzött agglegényt játszó Rátóti – az égiekre is figyelve – nemcsak a színpadi szerelmes történetben, hanem a színházon kívül is hiteles választ ad erre a kérdésre.

A „Reformáció 500” jegyében

Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál és a Református Énekek koncert-istentisztelet Magyar Örökség-díjas főrendezője azt mondta, Isten kegyelméből jó egészséggel és nagy elhívással készül munkatársaival a 2017-es esztendőre.
A múlt év novemberében megjelent a Református énekek legújabb, 15. CD-je, és a DVD is. Ezek a Református vigasztaló énekek II-vel együtt a MAHASZ TOP 40 slágerlistán szerepeltek heteken keresztül, illetve ott szerepelnek most is. Ez is fokmérője annak a sokoldalú tevékenységnek, amelyet oly régóta végez a kiadó, producer és főrendező lelkes csapatával. Megtudtuk, nem lesz ez másként ebben az esztendőben sem. A tavalyihoz hasonló, tizennégy-tizen­öt koncertből álló sorozat Zenei hitvallásaink III. címmel március 1. és június 30. között zajlik majd kisebb vidéki településeken.  A XIV. Református Zenei Fesztivált nyolc helyszínen rendezik meg gazdag programkínálattal, különös figyelemmel a „Reformáció 500” jubileumi év többi eseményére.
– Rendezvényünket az ökumené jegyében álmodtuk meg – jegyezte meg Böszörményi Gergely. – A fesztiválnak több kiemelt eseménye is lesz. Hadd említsek közülük néhányat: diák-tanár menet és zsoltáros fáklyás vonulás a Ráday utcán, késő esti zenés áhítat a Kálvin téri református templomban, kórustalálkozó az Ádám Jenő Zeneiskolában, ötszáz fős fesztiválkórus és igeszolgálat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ezenkívül nagyszerű zenekarok lépnek fel a Bakáts téri nagyszínpadon, kamarakoncertek is lesznek, és kerekasztal-beszélgetések is várják a közönséget.
Megtudtuk: július 1-jén rendezik meg a Művészetek Palotájában a Református énekek XVI. koncert-istentiszteletet. A háromszázötven fős Kárpát-medencei Egyesített Református Kórusba meghívást kapott a Központi Baptista Kórus és a Lutheránia Énekkar (Központi Evangélikus Kórus), valamint a 2016-ban debütált Központi Református Kórus.
Böszörményi Gergely elmondta: szeptemberben folytatják a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje sorozatukat öt-hat, határon túli településen szervezett ünnepi koncerttel, majd novemberben a sorozat lezárásaként ismét megrendezik a Pesti Vigadóban a Kárpát-medencei magyarok zenéje című gálát. Év közben különböző vidéki városokban folyamatosan keresik a lehetőséget a nyílt énekóra alkalmaira, melyeket diákoknak szerveznek már hosszú évek óta.
– A CD- és DVD-kiadást is folytatjuk – árulta el Böszörményi Gergely –, de a másolás és letöltés miatt erősen visszavetett piacon évente csak néhány kiadvánnyal jelentkezik a Periferic Records. Közben változatlanul szervezzük zenekarok hazai és külföldi koncertjeit. Különösen a csángó zenét játszó Servet zenekarra fókuszálunk, amely tavaly alakult fiatal és tehetséges pusztinai, erdélyi, jászsági legényekből. CD-kiadást tervezünk velük tavasszal, és az év folyamán sok-sok koncertet.
A tudás fája családi csirkefarmmal
Bolyki György, a Bolyki Brothers énekese, az Erkel Ferenc Kamarazenekar csellistája bizalommal lépett át 2017-be, mert azt reméli, ahogyan eddig, úgy ezután is vele marad Isten. Neki csupán az a feladata, hogy még szorosabban mellé húzódjon, s ha ez sikerül, akkor boldog hónapok várnak rá ebben az esztendőben is.
Nagy szerelme a muzsika, a zenés evangelizáció, és a sokezres közönséget vonzó Kaposvári Nemzetközi Kamarezenei Fesztivál igazgatójaként azon munkálkodik, hogy minél többen legyenek részesei a világnagyságokat felvonultató Kaposfest által kínált zenei élménynek. Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetők ezúttal is rendkívül igényes programot állítottak össze az augusztus 13–19. közötti fesztiválra. A Bolyki Brothersre idén is szép számú koncert vár, és vélhetően a már megszokott, izzó hangulat jellemzi majd a közönség és az együttes kapcsolatát.
Bolyki György nagy várakozással tekint a Szakcsi Lakatos Béla Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésszel, zeneszerzővel közös „projektre”, ugyanis tavaly hozzáfogtak egy egész estés oratórium megírásához.
A tudás fáját szeretnék ez év első felében befejezni, a második felében pedig bemutatni, amihez nagy apparátusra van szükség.
A Kaposfest igazgatója három évvel ezelőtt „lazításként” családjával beindított biatorbágyi birtokukon egy csirkefarmot, ahol bio módon nevelik a baromfit, de már szépen erősödik a nyúltenyészet is, sőt az év közepére egy sertéstenyészettel egészül ki a gazdaság, ahol házisertést és mangalicát tartanak majd.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .