Tisztelt Olvasók!
László király élete egy kivételes személyiség monumentális története. A történelmi regényíró, akit megragad egy ilyen téma, kezdetben észre sem veszi, mily nehéz terepre tévedt. Aztán latolgatni kezdi a lehetőségeket: vajon melyik történetet dolgozza fel? A kerlési csatáét? A mogyoródiét? Vagy válasszon László király érett férfikorából egy ikonikus történelmi eseményt?
Végül belefog abba, aminek még a végét sem nagyon látja, mert elborítják a történelmi események, és elhatározza, hogy megírja I. (Szent) László magyar lovagkirály teljes élettörténetét. A századok alatt készült leírások, krónikák, s az utolsó néhány évtized tudományos kutatási eredményei biztos alapot nyújtottak egy háromkötetes műhöz.
László király élettörténetét krakkói gyermekkorának éveitől igyekeztem felgöngyölíteni.
Az első kötet A lázadás parazsán alcímet kapta. A könyv bemutatja a korabeli Magyarországot, annak belső állapotát. I. István király halála után több évvel vagyunk, és utódja, Orseolo Péter, valamint a magyar előkelők által megválasztott Aba Sámuel király harcot vívnak egymással. Az első hűbérbe ígérte az országot a Szent Római Birodalom császárának, a második pedig meg akarta őrizni a Géza nagyfejedelem és fia, I. István által kiharcolt függetlenséget.
A lázadó magyar törzsi vezetők a belháborút kihasználva követelték a kereszténység előtti hitvilág visszaállítását, s ez az elgondolás Koppány herceg letörése óta mit sem változott. Ezt egyszerűen csak „pogánylázadásokként” említik, holott ennél sokkal bonyolultabb volt a helyzet, amire a kutatások jól rávilágítottak.
A lázadók által kijevi száműzetésükből visszahívott Vazul-fiak, András és Levente hercegek megérkeznek az országba, de a harmadik testvér, Béla (a „Bajnok”) még Krakkóban él. Az ő középső fia László, aki örökli apja fizikai tulajdonságait, bár még nem tudjuk, hogy politikai szempontból egykor magasan fölébe is emelkedik.
Néhány karizmatikus mellékszereplő személyén keresztül megismerhetővé válik a kor Magyarországának helyzete, a bel- és a külpolitika. Érdekek és ellenérdekek vonulnak fel a történetben, ezeknek legfőbb kül- és belföldi szószólói, s betekintést nyerhetünk a korabeli magyarság hétköznapi életébe. Megtudhatjuk, hogy Vazul fiai – András király és az általa később segítségül hívott Béla herceg – hogyan harcolnak egymás mellett, vállvetve a belső rend megszilárdításáért és a német császár hadai ellen. Nem mellékes szálként megjelenik az a Rásdi, akinek személye sokkal többet jelentett a régi hitet visszakövetelő magyaroknak, semmint hinnénk.
Ám a történelem kegyetlen. András király ugyan megígérte Béla hercegnek, hogy halála után ő követheti a trónon, de arra senki nem számított, hogy sok esztendő múltán András felesége, a kijevi Anasztázia végre trónörököst szül. A konfliktus elkerülhetetlen, s Béla herceg fiaival – Géza, László és Lambert hercegekkel – visszatér Krakkóba.
Még senki nem tudhatja, mi történik néhány esztendő múlva. László felserdül, és amikor apjával visszatér magyar földre, kénytelen lesz végignézni, miként verekszik meg Béla az akkor már nagybeteg Andrással, s temetteti el őt a tihanyi apátság altemplomában.
I. Béla király azonnal konfliktusba keveredik a kis Salamon herceggel, s az utóbbit támogatja a Szent Római Birodalom császára. S miként történt mégis, hogy I. Béla király balesetben bekövetkezett halála után legidősebb fia, a megkoronázott Géza átadta a hatalmat Salamonnak?
Minderre választ kaphatunk az első kötetből, amely részletesen taglalja az ütközeteket, köztük a leginkább ismert kerlésit, ahol László herceg már vérbeli lovagi erényeket csillogtat.
A második kötet A korona ára alcímet viseli. 1073-ban járunk. Salamon király anyja és német felesége szabják meg, hogy a fiatal uralkodó mit tegyen, mit mondjon, miben intézkedjen. Géza a nyitrai dukátust, László pedig a biharit birtokolja, és nem támadnak Salamonra.
László herceg nem különbözött az akkori embertípustól, szerette a vadászatot, a fizikai megmérettetéseket, kedvelte a viadalokat, és megtanulta a fegyverek mesterfokú kezelését. A gyengébb nem iránt sem maradt közömbös, szerelmi szálak tették tartalmasabbá életét.
Ugyanakkor testvéreivel már nagyon jól látta, hogy Salamon német orientációja egyre mélyebbre süllyesztheti az országot, és egyenes út vezet a vazallusi létbe, ha ők hárman nem tesznek valamit.
László akkor már Géza fölé magasodott, nem csupán fizikai értelemben, de katonai tudásban is. A keresztényi eszmerendszer igen mélyen gyökerezett a tudatában. S miközben Salamon és tanácsnokai egyre többet foglalkoztak az unokatestvérek elleni esetleges merényletek kérdésével, az ország erkölcsi állapota egyre inkább megrokkant.
A mogyoródi csatáról részletesen beszámolnak a krónikák. Géza és László dukátusokból gyűjtött, morvákkal erősített hadai 1074 tavaszán végzetes csapást mérnek Salamon király németekkel tűzdelt seregére. Salamon menekülni kényszerül, s miközben anyjával és feleségével Pozsonyban húzza meg magát, a beteges és befelé fordulásra hajlamos Géza herceg ismét átveszi a magyar trónt. Több esetben is felajánlja, hogy újfent visszaadja Salamonnak a koronát.
I.Géza királynak nem adatott meg sok esztendő az uralkodásban. 1077-ben betegség végez vele, és Vácott temetik el.
Immáron László a király, és nagy lendülettel veti bele magát a munkába. Harmincesztendős elmúlt, hatalmas termetű, egészséges, igazi hadvezér, aki nem ismer megalkuvást az ország biztonsága és a keresztény hit dolgában. Elsősorban a magántulajdon védelmében hoz hatékony törvényeket, amelyek ma talán túlságosan kegyetlennek tűnhetnek, de akkor szükség volt rájuk.
Azt is megtudhatjuk, hogy nagyapja, Vazul megvakíttatása miatt miért nem tartotta mégsem ellenségének I. István királyt, sőt, deklaráltan az ő nyomait követve kezdett bele az ország stabilizálásába. A külföldi hatalmaknak nem engedett, együttműködött Rómával, de a belügyekbe nem hagyott beleszólást.
A harmadik kötetben – a Kard és glóriában – I. László királyt teljes uralkodói valójában láthatja az Olvasó. Fegyverrel kész kiállni bármely ellenséggel szemben, a harctól meg sosem futamodik, de jó előre kiszámítja lépéseit.
Salamonnal, aki nem tett le a magyar trónról, és ezért a besenyőkkel és az akkoriban a Kárpátoknál először megjelent kipcsák kunokkal is szövetséget kötött, végül az Al-Duna mentén számolt le egy jelentős csatában. A kötet bemutatja László keresztényi könyörületességét, amikor is a korábban egyszer már elfogott Salamont Visegrád erősségébe csukatta, de I. István, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásakor szabadon eresztette.
Harcolt a Kárpátok hágóin át beözönlő kipcsák kunokkal. Páratlan hadvezetési stílusa és személyes példamutatása mindig garanciát jelentett a sikerre. Nem sokkal halála előtt nyugaton felmerült az igény: vezesse László a keresztény hadakat a Szentföldre.
Nem hagyhatta figyelmen kívül az ország területének gyarapítását sem. Az Olvasót elkalauzoljuk a mai Horvátországba, ahol Szép Ilona (a horvátok által ma is jól ismert Lepa Jelena), László leánytestvére királynéként uralkodott. Megtudhatjuk, miként helyezte Géza fiát, Álmos herceget a horvát trónra, s miféle belharcok közepette kellett onnan hazamenekítenie Ilonát.
Aztán elkövetkezett a végső állomás: I. László magyar király egy, Csehország felé induló sereg vezetése közben, a határnál elhunyt. Holttestét előbb az általa alapított somogyvári Szent Egyed- kolostorban temették el, melynek romjai ma megtekinthetők. Később szállították át Nagyváradra.
I. László királyt koronás főként és halandó emberként egyszerre mutatja be a trilógia, vívódásaival, sikereivel, szerelmeivel, örömeivel és bánataival együtt. Stabilizálta az országot katonailag, politikailag és a keresztény hit dolgában, s elismertette a magyar korona erejét minden ellenfelével. Sírhelye hamarosan zarándokhellyé lett, ahol a krónikások csodás események bekövetkeztéről számoltak be. A sír melletti tanúságtételek, vallomások a korabeli bírói gyakorlatban bizonyító erejűek voltak.
A későbbi korok viharaiban, a legnehezebb időszakokban a magyarok gyakorta fohászkodtak Szent László segítségéért, amiről számos monda született. László olyan király képét mutatta, aki egyszerre birtokolta a keresztényi és a lovagi erényeket, a politikai tisztánlátást, a becsületességet és az egyenességet. Példája századokon át irányt mutatott a későbbi korok uralkodóinak.
Idézzük Prohászka Ottokár szavait: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté. A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.”
Kedves Olvasó! Ha fellapozza a Szent László-trilógiát, hiteles történelmi háttérben szemlélheti a nagy király élettörténetét. Remélem, hogy kellemes és egyben elgondolkodtató olvasási élményeket nyújtanak e nagy szeretettel megírt kötetek.
Üdvözlettel és nagyrabecsüléssel:
Benkő László
(A szerző regényei kaphatók az Új Ember könyvesboltjaiban.)
