Püspöki látogatás a bábolnai templomban és a ménesbirtokon
Fotó: Hantos Péter

 

Az ünnepen jelen volt Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Veres Zoltán, Komárom-Esztergom megye jegyzője, valamint Horváth Klára, Bábolna polgármestere.
Szalai Gábor plébános a Magyar Kurírnak elmondta, több mint negyven éve nem látogatott győri püspök a bábolnai templomba.
Veres András a szentmise elején köszönetet mondott a meghívásért, és örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhet a bábolnai hívekkel. A helyi egyházi és polgári vezetők köszönő szavai és az ajándékok átadása után kezdetét vette a mise. Homíliájában Veres András püspök az elhangzott ó- és újszövetségi szentírási szakaszokról elmélkedve az igazi bölcsességről beszélt.
– Vajon kérünk-e Istentől bölcsességet, vagy a kívánságlistánkon inkább az anyagiak, a hatalom, a boldog családi élet foglalja el a legfőbb helyeket? Pedig a Biblia tanúsága szerint a bölcsesség mindennél többet ér, sőt általa mindent megkapunk, ami fontos az életben.
A bölcsesség nem valamiféle hatalmas tudás – folytatta a püspök –, mégis a tudományok tudománya, hiszen általa képes az ember reálisan látni léte okát és célját. Szent Pál szerint a bölcsesség nem más, mint Isten üdvösségre vonatkozó tervének ismerete, annak tudása, hogy az üdvünk egyedül Krisztusban van.
– Szükségünk van az evangélium ismeretére, mert magunktól nem érthetjük meg Isten tervét. Sokan úgy gondolják, lennie kell Valakinek, aki a világot teremtette, s ezen a ponton meg is állnak. Ez azonban még csupán az előszobája az igazi bölcsességnek. A keresztény ember azt is tudja, hogy a Teremtő nem más, mint a mi gondoskodó Atyánk. Ez a tudás képessé tesz bennünket arra, hogy életünket a Jézus által átadott ismertek szerint éljük, abban a tudatban, hogy Isten örök életre teremtett mindannyiunkat. Az igazi bölcsesség Isten ajándéka, és Szent Pállal szólva „Jézus Krisztusban rejlik annak teljessége” – szögezte le a püspök. Veres András többek között arról is beszélt, hogy olykor úgy érezzük, Isten és az ember bölcsessége mintha ellentétben állna egymással. Ez elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy miért is van a szenvedés. A dilemmával minden keresztény embernek meg kell küzdenie, hangsúlyozta a püspök, és a válasz csakis a hitben hozható meg, mert meghaladja emberi értelmünket. Jézus a bölcsességről azt mondja, hogy rejtve marad az okosak előtt, de a kicsinyeknek Isten kinyilatkoztatja. – Isten gyermekei vagyunk – folytatta Veres András –, s ebben a tudatban élve rádöbbenhetünk arra, hogy ő nem akar rosszat nekünk, tőle csak jó származik, sőt még a rosszból is jót hoz elő. Sok esetben nem értjük (esetleg csak később értjük meg) a szenvedés értelmét, ennek ellenére a hitben elfogadhatjuk a megpróbáltatást jelentő életállapotot is. A szentmise után Veres András püspök egyházi és polgári vezetők társaságában megtekintette a bábolnai ménesbirtokot, többek között a múzeumot és a lovardát. A vendégek a látogatásuk során magas szintű szakmai ismeretekkel gyarapodhattak, és történelmi vonatkozású előadásokat is hallhattak. A helytörténeti kutatásoknak köszönhetően számos részletet ismerhettek meg a bábolnai katolikus templom múltjáról is. Elhangzott például, hogy a török végleges kiűzetése után a gróf Szapáry család birtokába került a bábolnai uradalom. Ekkor épült a mai templom is, amely akkor még csak egy kápolna volt. A győri püspökség levéltárában megtalálható igmándi canonica visitatióban (amely az 1700-as évek vége felé keletkezett) a következő olvasható: „Bábolnán az egyház, mely szilárd anyagból van építve és zsindelyel van fedve, egyrészt az urasági kerttel szomszédos, a másik részről szabad térség van, egykor tekintetes Szluha Ferenc által épített a saját területén. Majd méltóságos gróf Szapáry József tulajdonába lett, ki ezúttal a kegyúr is.” A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték, három oltára közül az egyiket a névadó szentnek, a másikat a Boldogságos Szűznek, a harmadikat pedig Szent Dömötörnek ajánlották (ez utóbbit később Szent Erzsébet-oltárrá alakították). Az említett canonica visitatio szerint a településen 245-en voltak a katolikusok, három-négy ember kivételével mind magyarok. A bábolnai egyház egészen 1789-ig az igmándi plébániához tartozott, amelyet 1724-ben alapítottak. Az igmándi anyakönyvekben ettől az időtől kezdve említik Bábolnát. 1789-ben a bábolnai birtok vásárlás útján a bécsi kincstár birtokába jutott, és osztrák katonai vezetés alatt álló ménesintézetté alakították. Az osztrák hadügyminisztérium katonai lelkészséget állított fel a településen. 1824-ben az uradalom tulajdonosa, az osztrák kincstár tornyot emeltetett a kápolna épületére, amely így sokkal díszesebbé vált, s onnantól fogva templomként nyilvántartották. Toronyórával is ellátták, ami abban az időben – legalább­is a falusi templomok esetében – igazi ritkaságnak számított. A korabeli óra még ma is megvan.
A lakosok számának növekedése miatt a hadügyminisztérium egy idő elteltével úgy ítélte meg, hogy ideje felszámolni a katonai lelkészséget, és plébániát alapítani a településen. Bábolna első plébánosa Wesenauer János szegedi káplán lett. Az utóbbi csaknem húsz évben Varga Imre volt a plébános, őt követte Szalai Gábor, akit idén nyáron helyezett Bábolnára Veres András győri megyéspüspök. A helybeliek elmondása szerint az új plébánosnak köszönhetően a városban megújult a hitélet, elsősorban az ifjúság körében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..