A békés, imádságos légkörű találkozó határozott kiállás volt a szlovákiai nyelvtörvénnyel szemben, magyar nemzettestvéreink mellett. A sokféle hovatartozású jelenlevők – prominens vezető személyek és az ügyet támogató hívek – nagy száma hangsúlyozta az esemény üzenetét, mellyel nemzetiségtől, vallástól és kultúrától függetlenül minden jó szándékú ember egyetértett: alapvető emberi jogunk, hogy anyanyelvünket használhassuk szülőföldünkön életünk minden területén anélkül, hogy büntetésektől kelljen tartanunk. Továbbá joggal követeli a magyarság az Európai Uniótól, hogy ne söpörje félre ezt a problémát, hanem saját normáinak megfelelően segítsen orvosolni azt. (Utóbbi gondolatot Bernd Posselt bajor származású EP-képviselő, a téma alapos ismerője is hangsúlyozta.) Az eseményen részt vett testvéregyházak, civil szervezetek, magyarokat képviselő szervezetek, politikusok beszédükben sokoldalúan támasztották alá a találkozó központi gondolatát.
A résztvevőket az esemény házigazdájaként Kiss-Rigó László, a szeged-csanádi egyházmegye püspöke köszöntötte. Beszédet mondtak a főszervező Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett többek között Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Fazekas László szlovákiai és Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, továbbá Gáncs Péter evangélikus, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke.
A Pünkösdváró Európa elnevezés azt jelzi, fogalmazott Tőkés László, hogy várjuk kontinensünk pünkösdjét, amikor minden ember a maga nyelvén hallgathatja Isten igéjét, mint ahogy az a Szentlélek kiáradásakor történt az Apostolok cselekedeteiben leírtak (2,6) tanúsága szerint. Az esemény záróaktusaként pedig ismertette a találkozón összegyűltek állásfoglalását, amely idézi II. János Pál pápa máig időszerű, 1996-ban elhangzott gondolatát: „Magyarország bizalommal tekint Európára, mint arra a nagy közös otthonra, amelyben minden népnek ki kell tudnia fejezni azt a sajátos gazdagságot, amely őt jellemzi.” Nyelvünk is kincs, amely gazdagítja a kontinens kultúráját, az anyanyelvhasználat pedig alapvető jogunk, ezért is kell felemelni szavunkat, ha bármely nemzeti kisebbséget az a jogtalanság éri, hogy nyelvhasználatában tudatosan korlátozni akarják, mint teszi azt a XIX. század szellemiségét idéző szlovák nyelvtörvény. Mert „nyelvében él a nemzet”.
