Pazmaniták különös küldetéséről

Az esztergomi szemináriumban nekünk, német nyelvvizsgára készülő kispapoknak, szerencsénk van. Pázmány Péter 1623-ban egy szemináriumot alapított Bécsben, amelyet már alapítólevelében Collegium Pazmanianumnak nevezett. Az Esztergom-budapesti Érsekségnek ebbe a szemináriumába az 1970-es évek óta jöhetnek ismét kispapok, akik az egyetem nyári nyelvkurzusán vesznek részt. Azóta évenként lehetőség nyílik arra, hogy a bíboros-főpásztor által jóváhagyott kis csoport német anyanyelvi környezetben tanulhat idegen nyelvet. Idén két esztergom-budapesti, két pécsi és egy kaposvári kispap jöhetett ki.

Az egyetemre – ahol tanulhatunk – körülbelül hetven országból érkeznek növendékek, s ez rákényszeríti az embert, hogy ha döcögve is, de a „közös német nyelven” megértesse magát a többiekkel. Magam részéről harmadszor vehetek részt ilyen nyelvkurzuson, és eddig minden évben megadatott az az öröm, hogy abban a csoportban, ahová beosztottak, rajtam kívül is volt kispap, sőt pap és szerzetes is. Jó élmény, hogy távoli országok hallgatói között keresztény mivoltunk is összekötőkapocs, amely nemcsak szünetben beszélgetésre, de egymás támogatására is indít.

Az internet komoly lehetőség arra, hogy majd évközben e-mailen németül levelezgetve a kapcsolatokat tovább ápolgassuk. A tanfolyam szóbeli követelményének része, hogy a hallgatók hazájukról, nemzeti hagyományaikról előadásokat tartsanak. Nekem éppen az itthoni újévi hagyományainkról kellett beszélnem. Hosszabb töprengés után a lencseevés jutott eszembe. Megjegyzem, noha bizonyára sok magyar ember evett újévkor lencsét, sem szebbek, sem gazdagabbak nem lettünk tőle.

A Pazmaneumban a nyelvtanulás szempontjából nagy előny, hogy már reggel német szentmisén veszünk részt, amelyen az ének is németül csendül fel. A napi zsolozsmát együtt imádkozzuk németül, az ebédnél németül kell beszámolnunk az egyetemen történtekről, és még a rózsafüzért is németül mondjuk. Nekünk, pazmanitáknak abban is szerencsénk van, hogy megismerkedhetünk Ausztria kiemelkedő mondáival (természetesen németül), és a szeminárium arra is lehetőséget nyújt, hogy hétvégeken elzarándokoljunk egy-egy szép kegyhelyre.

Így jutottunk el a legnagyobb hőségben a Stephans-dómba a Pócsi Szűzanya kegyoltárához. Sok magyar pap szeretne ennél az oltárnál misézni. Ehhez kívánt segítséget nyújtani Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója. Nekünk jutott osztályrészül, hogy átadhattuk a dóm prépostjának, Ernst Pucher kanonoknak a magyar liturgikus könyveket, valamint Erdő Péter bíboros ajándékát, a vértanú Meszlényi Zoltán püspök német nyelvű életrajzával ellátott több ezer képet.

Bízom benne, hogy ez a nyár testileg, szellemileg és nem utolsósorban lelkileg gazdagabbá téve közelebb visz minket, pazmanitákat (de, hogy már a bécsiek szavával mondjam: paccokat) a szentelési oltárhoz.