A kissé elfeledett szép szokást ma szerencsére egyre több helyen elevenítik fel. A legények „kakaskodással” döntik el, ki lesz közülük a király. Párnak pedig olyat választanak maguknak, aki megfelelő válaszokat ad a kérdéseikre. A pünkösdölés főszereplője a királynő, akit a legszebb lányok közül választanak. Ez a cím tehát csakugyan nagy dicsőség. Ünnepi ruhába öltöztetik, feje fölé kendőből sátrat formálnak, s így járják vele végig a falu házait.
Az udvarokba rózsát és más virágokat hintenek, a ház népének köszöntőt mondanak. Ezt az énekes-táncos, adománygyűjtő pünkösdölést mimimamázásnak, mavagyonjárásnak, mivanmajárásnak is nevezik. A köszöntőkben népdalok, gyermekjátékszövegek és -dallamok változatosan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik legismertebb mondóka kezdősorai Dugonics András Etelka című regényében is szerepelnek: „Mi van ma, mi van ma, / Piros pünkösd napja. / Holnap lesz, holnap lesz / a második napja. // Andreás, bokrétás, / feleséges, jó táncos, / jól megfogd, jól megfogd / a lovad kantárját, / ne tipesse, ne tapossa / a pünkösdi rózsát.”
A játék végén a háziak megkérdezik a lányokat: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Fellebbentik a díszes kendőt, hogy megcsiklandozzák a lány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát nem villantja ki, a háziak megnyugodhatnak, mert ez azt jelenti: jó lesz a termés.
