Sokféle módon tud munkálkodni a Szentlélek. Kezdettől fogva, amióta az első kiáradása megtörtént, folyamatosan jelen van kis és nagy világunkban. Liturgikus énekünk így tanúsítja ezt: „Mindent megad a Szentlélek: jövendöléseket sugalmaz, az egyház szolgáit tökéletesbíti, a halászokat hittudósokká avatja, egyházi gyülekezetet alapít.” És jelen van a mi emberi és lelki életünkben is. Lehet, hogy olyan alázatosan csöndes a munkája, mint a búvópataké, de biztosak lehetünk abban, hogy ha hittel fordulunk feléje, átjárja egész valónkat, kiteljesíti emberségünket, megadja és fenntartja bennünk az istengyermeki életet. Mert Ő „az élet és életadó, világosság és megvilágító, legtisztább jóság és a jóság forrása”.
A Szentlélek csodálatos működését láthatjuk abban, hogy – amint liturgikus énekeink kifejtik – a korábban tudatlan apostolok „egyszerre bölcsekké lettek”, és így „az isteni titok ékesszólású tanításával a nemzeteket a hit világosságára térítették”. Az Úr „az alázatos halászokat világosította meg Szentlelke által”, akik aztán akaratukban megerősödve láthattak neki az apostoli munkának. Az a régi bölcsesség valósult meg tevékenységükben, hogy a vizet feltartóztatni nem lehet, mert úgyis utat tör magának. Belőlük pedig az „élő víz folyóiként” árad a Feltámadottról szóló tanítás és a mellette való tanúságtétel.
A Krisztus Urunktól származó, a Szentlélek pecsétjével megerősített hitet vesszük át az apostoloktól: „megerősíttetvén általuk a hitben”. Micsoda nagyszerű dolog: az egyház hitének kétezer éves folyamába állhatunk be! Ezt élhetjük meg egyre teljesebben az „igazságnak Lelke” irányítása alatt. És ezt adhatjuk tovább általános „krisztusi” és „apostoliküldötti” feladatunknak megfelelően. Ezért „mi is szívünket és térdeinket meghajtván, buzgó hittel imádjuk a Szentlelket, mint a mi lelkünk Megváltója által küldött Vigasztalót”.
Pünkösd ünnepén liturgikus énekünkkel valljuk meg a Szentháromságba vetett hitünket: „Az egyvalóságú Szentháromságot: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket énekekben dicsőítjük, mert hirdették nekünk a próféták, az apostolok és a vértanúk.” Beállunk az itt felvázolt hagyomány sodrába, amely a beteljesedés felé vezet bennünket.
