A történelem első pápája, aki Latin-Amerika földjére lépett, prófétai beszédet mondott egy évvel a Populorum progressio (Népek fejlődése) kezdetű szociális enciklikájának megjelenése után. Annak idején a mi figyelmünket, sajnos, a prágai tavasznak a Szovjetunió vezetésével történő lerohanása kötötte le, ezért is érdemes felidéznünk ezt a pápai tanítást „a szegények egyházáról”. Különben sem vesztett időszerűségéből, különösen a világot sújtó mai pénzügyi válság körülményei között. A pápa azt hirdette a földmunkásoknak és napszámosoknak, hogy Jézus Krisztus általuk is valóságosan jelen van az egyházban. Azt kiáltotta feléjük: „Vosotros sois Cristo para nos!” (Krisztus vagytok számunkra!) Bevallotta nekik, hogy a velük való találkozás nemcsak útja legszebb mozzanata, hanem egész apostoli, pápai szolgálatának egyik legbensőségesebb és legjelentősebb eseménye.
Az Eucharisztia szentségéhez hasonlóan „ti is szentség, vagyis az Úr szent képe vagytok a világban” – mondta hallgatóinak a pápa. „Nem azért jöttem, hogy viharos tetszésnyilvánításotokat fogadjam, hanem azért, hogy személyetekben az Urat tiszteljem.” – Bernhard Bleyer regensburgi teológus, aki VI. Pál beszédét elemzi a Stimmen der Zeit című német jezsuita lap legújabb számában, arra is felhívja a figyelmet, hogy a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) medellini konferenciája a beszéd következő mondatát szó szerint átvette zárónyilatkozatába: „Ti most csendben hallgattok minket, ám mi halljuk a kiáltást, amely szenvedéseitekből tör fel.” A pápa „a szegények ügye védelmezőjének és a gazdasági igazságtalanságok vádlójának” nevezte magát. Az egyháznak megfelelő társadalmi reformokat kell követelnie a szegények érdekében. Nemzetközi síkon is támogatja ezeket a törekvéseket, mert a gazdagság elsődleges célja az ember szolgálata.
VI. Pál pápa nyomatékosan hivatkozott Szent Máté evangéliumára, az utolsó ítéletről szóló részre (25,31-46), amelyben azt olvassuk, hogy „amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Ennek a fontos evangéliumi tanításnak a hiteles értelmezését fejtette ki VI. Pál pápa, amikor a tettekben megvalósuló szeretetet (caritas) állította a teológiai gondolkodás középpontjába.
