Fotó: Merényi Zita
Milyen érzéssel fogadta ezt a díjat?
– Először is meglepődtem, hiszen előttem olyan emberek részesültek ebben a kitüntetésben, akiket magam is tisztelek. Kállay Emillel, Erdélyi Zsuzsannával dolgoztam is együtt. Nagy megtiszteltetés egy ilyen díjat elnyerni.
Hogyan jött létre a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)?
– Ennek felvázolásához visszanyúlnék az 1989-es évhez, amikor Csanád
Bélával együtt létrehoztuk az eredetileg Bálint Sándor Társaságként indult Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. Az olaszországi Gazzadában 1989-ben volt egy konferencia, amelyen a magyar püspökökön kívül sok neves magyar történész is részt vett. Ekkor merült fel, hogy fontos lenne feltárni és elmondani a múlt, a közelmúlt egyházi vonatkozású történéseit.
A METEM Horváth Tibor SJ kezdeményezése volt, ő kért fel arra, hogy vállaljak szerepet ebben a munkában. Várszegi Asztrikkal együttműködve jutottunk arra, hogy először a kiadatlan műveket kell publikálni, később pedig – amikor már fiatalabb kutatók is csatlakoztak a kezdeményezéshez – az új kutatási eredményeket is közzétettük a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok sorozatában. Nagyon sok konferenciát szerveztünk, ezek anyagát kötetben is megjelentettük, ebben a munkában a múzeumi kiadványok szerkesztésében szerzett tapasztalataim is segítettek. Műhelyünket kiterjesztettük a történelmi Magyarországra, együttműködtünk a Pápai Magyar Intézettel, a szerzetesi levéltárakkal ugyanúgy, ahogyan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával is. Azt is kiemelném, hogy a reformátusok, az evangélikusok és az ortodoxok munkáira is nyitottak voltunk. A 2000-es évektől fokozottan tanulmányoztuk a szocialista időben meghurcolt egyháziak sorsát és a Gulag történetét.
Szinte felsorolhatatlanul sok témával foglalkozott már. Mit emelne ki mégis közülük?
– Az egyetemen V. Károly német-római császár és spanyol király korával foglalkoztam. Legfőképp az érdekelt, milyen segítséget remélhettünk tőle a török elleni harchoz. Többször jártam Spanyolországban e korszak emlékeit vizsgálni. Kutatásaim eredményeit összefoglalva azt mondanám, hogy Európa számára egyetlen kérdés volt fontos: a török ne jusson el Bécsig. Az, hogy mindezért Magyarország milyen árat fizetett, nem számított. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban is dolgoztam, e korszakból Pusztaszer feltárását emelném ki. Ez a hely történeti és szimbolikus jelentőséggel is bír. A harmadik nagy témám az egyháztörténeti kutatás, közelebbről a magyar Egyház két háború közötti és 1945 utáni sorsa volt. Az első és a második világháború között Magyarországon virágzott az Egyház, sorra jöttek létre a női szerzetesrendek, de a férfirendek is igen tevékenyek voltak ebben az időszakban. Az Egyház az élet minden területén jelen volt, legyen szó a tudományról, az egészségügyről vagy az oktatásról. Ennek csúcspontját az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus jelentette, amikor a magyar Egyház megmutatta a világnak, mit tud felkínálni a hitleri barna fasizmussal és a sztálini vörös kommunizmussal szemben.
Min dolgozik most?
– Az elmúlt időszakban több konferenciát szerveztünk, amelyeken a Gulagra hurcolt papok és szerzetesek sorsát dolgoztuk fel. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról és az 1944-es hármas püspökszentelésről (Mindszenty József veszprémi, Kovács Sándor szombathelyi és Hamvas Endre csanádi püspök) is szerveztünk tudományos tanácskozást. E konferenciák anyagát most rendezzük sajtó alá. Holnap lesz a bemutatója Pozsonyban A szabad Közép-Európa múltja és jövője című kötetnek, amely a kereszténység, a lengyel–magyar kapcsolatok és a globalizáció összefüggéseit tárgyalja. Mindebből kiemelném III. Sobieski János lengyel király tevékenységét, aki segítette Magyarország török elleni harcát; illetve azt, hogy 1939-ben a lengyel menekülteket a magyar állam mellett a Magyar Katolikus Egyház is befogadta, gondoljunk csak Varga Béla plébános balatonboglári iskolájára. Napjainkban Jerzy Popiełuszko vértanú és Szent II. János Pál pápa tisztelete, valamint a częstochowai zarándoklatok kötik össze a magyar és a lengyel Egyházat.
Ön Szegeden született…
– Szeged Bálint Sándor városa, aki nekem szegről-végről rokonom is volt. Én is, csakúgy, mint ő, alsóvárosi vagyok, ezért is kötődöm a Szeged-alsóvárosi Ferences Plébániához. Szeged egy színmagyar katolikus város, ami annak köszönhető, hogy a törökök hagyták tevékenykedni a ferences barátokat. Ők tartották fenn a magyar kultúrát, a magyar nyelvet és a keresztény hitet több mint száz éven keresztül.
