Amikor tehát a Szentírást olvassuk, annak értelmét, tanítását ne csupán egyéni szempontból törekedjünk a magunk számára kibontani, hanem közösségi, társadalmi mondanivalóját is igyekezzünk megragadni! Johann Baptist Metz német professzor tette ismertté a „politikai teológia” fogalmát, amely tehát egyáltalán nem a teológiának valamiféle alkalmazása a politikára vagy fordítva, hanem inkább a Szentírás közösségi vonatkozású üzenetének tudomásulvétele és megvalósítása.
Az Isten országára vonatkozó újszövetségi üzenetet azonban nem lehet valóra váltani, ha a keresztények nem vesznek részt elkötelezetten a közéletben. Hanem a tudatos szentírásolvasásnak társadalomkritikai éle is van. Kuno Füssel megfogalmazása szerint „amikor a keresztény nem elégszik meg azzal, ami pillanatnyilag elérhető, hanem van mersze ahhoz, hogy a valóban emberi élet megvalósításának isteni utópiáját tűzze ki célul”, akkor ezzel a szebb jövő érdekében gyakorol bírálatot.
A szentírásolvasás nem csupán jámbor áhítatgyakorlat, hanem személyes és közösségi életünk számára tanító, alakító erő. Bármilyen szép is, ne elégedjünk meg azzal, hogy gyertyák között tiszteljük az oltáron a Biblia egy díszes példányát, hanem rendszeresen legalább negyedórát olvassuk, tanítását imádságos gondolatainkba ágyazva! Közéletünk tisztasága is függ tőle.