A megkérdezett keresztény fiatalok között felülreprezentált a közösséghez tartozók, a közösségekben aktív szerepet vállalók aránya a magyar társadalom egészéhez mérten. A politikai életet figyelemmel kísérők aránya úgyszintén magasabb a csoportban, mint a magyar átlag: negyvennyolc százalékuk naponta olvas újságot vagy hírportált. Hogy a válaszadók ötven százaléka budapesti, az a magyar közélet főváros-központúságával magyarázható. A hívő fiatalok szerint az ideális politikus keresztény értékeket közvetít, és példamutató magán-, illetve közéleti magatartást tanúsít. A fókuszcsoport tagjai sajátos módon gyakran mást tekintenek hitelesnek, és mást szimpatikusnak. Egy szókimondó munkáspárti politikus lehet a választó szemében hiteles, de ez korántsem jelenti, hogy szimpatizál is vele. Fontos, hogy a felmérés alapján a fiatalok a „pártarcokra”, és nem a pártprogramokra szavaznak. Mivel gondolkodásukat szintén úgynevezett vulgerek (panelek, első asszociációk) uralják, nagyon veszélyes egy lejárató kampány, amely negatív vulgert ragaszt valakire. A megkérdezettek hetvenhat százaléka szerint egy politikai szervezet nem lehet korrupt, és tisztátalan eredetű anyagi támogatást sem fogadhat el, ugyanennek a személyre vonatkozó aránya kilencvenegy százalék. Nem a korrupció elutasítása meglepő, hanem inkább az, hogy akadnak megengedőbb nézetek is. Hasonlóan elfogadhatatlannak ítéli a magánéleti hűtlenséget és a saját hibából történő válást a megkérdezettek hetven százaléka. A mai magyar közéletben Orbán Viktort tartják a leghitelesebb politikusnak, elfogadottsága felülmúlja pártjáét is; legrosszabb Gyurcsány Ferenc és az MSZP megítélése. A KDNP-től többet várnának. Az LMP szimpátiamintázata leginkább a Jobbikéra hasonlít, de míg az előbbit a megelőlegezett bizalmatlanság jellemzi, az utóbbit (a keresztény értékekkel ellenkező megnyilvánulásai, illetve a média ellenkampányának következtében) az elveszített bizalom. Érdekes eredmény, hogy a megkérdezett fiatalok huszonhárom százaléka szívesen részt venne a közéletben, ha találna egy vitán felül hiteles politikai erőt. Ám az így mozgósítható és a jelenleg is aktív közösségi szerepet vállaló válaszadók csoportja nemhogy nem fedi egymást, hanem a kettő nem is korrelál. A meglévő politikai érdeklődésre építve lehetne tehát képzéseket szervezni, így segítve a keresztény fiatalok közéleti szerepvállalását.
