Amikor fizikailag közel vagyunk valakihez, akit szeretünk, természetes, hogy szólunk hozzá. Nem beszélünk egyfolytában, hiszen akik szeretik egymást, azok csöndben is tudnak lenni egymás mellett. De azért furcsa lenne, ha egész nap nem szólnánk a szerettünkhöz, aki mellettünk ül.
Isten is közel van hozzánk, a szívünkhöz szól, és válaszolnunk kellene neki. Akár olyan egyszerű szavakkal, mint ahogyan a velünk egy szobában tartózkodó szeretteinkhez szólunk. Vagy röpimákhoz, fohászokhoz is folyamodhatunk – több néven is említik ezeket a rövid imákat, amelyekkel napközben időnként az Úrhoz fordulunk. Nagyon kifejező a nyílvessző-ima kifejezés; Pio atya is nyílvesszőhöz hasonlította a röpimákat, melyeknek különleges erőt tulajdonított.
1914 decemberében azt írta, nem túlzás azt állítani, hogy Istennek meg kell hallgatnia ezeket az imákat: „Szüntelenül kérlek, térj vissza a helyes szándékhoz, amely kezdetben megvolt benned, és időről időre mondj egy rövid fohászt. Ezek mint nyílvesszők sebzik meg Isten szívét, és arra kötelezik őt – s ebben az esetben nem túlzás ezt a szót használni –, arra kötelezik, hogy megadja neked kegyelmét és segítségét mindenben.”
A röpima rövid, néhány szavas imádság, mellyel napközben, amikor nincs idő hosszabb imádságra, a teendők megszakítása nélkül Istenhez tud emelkedni a lélek – írja a Magyar katolikus lexikon. – A legrövidebb röpima Isten és a Szűzanya neve: „Úristen!”, „Istenem!”, „Jézusom!”, „Mária!” Röpimaként mondható a katolikus köszöntés is: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Vagy a következők: „Istenem, mindenem!”; „Jézus Szíve, bízom benned! Neked ajánlom a szívemet!”; „Mária, segíts!”; „Szent József, oltalmazz!” Röpimát mondunk váratlan helyzetekben, amikor önkéntelenül Istenhez menekülünk valami külső veszedelem vagy kísértés miatt („Istenem, segíts!”); Isten jóságának eleven megtapasztalásakor („Deo gratias! Hála Istennek!”); és az istengyermeki, illetve jegyesi szeretet késztetésére is, minden különösebb ok nélkül („Istenem, szeretlek! Jézusom, szerelmem!”).
Ezek a rövid imák magától értetődően eszünkbe fognak jutni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten állandóan jelen van az életünkben. Egy lélegzetvételnyi idő elég, hogy kimondjuk őket, mégis irányt mutatnak. Fölemelik a lelkünket Istenhez, és segítenek veszély idején.
További lehetséges röpimák, a teljesség igénye nélkül: „Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”; „Én Uram, én Istenem!”; „Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem!”; „Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen!”; „A Szent Kereszt legyen világosságom!”; „A te kegyelmed elég!”
Forrás és fotó: Aleteia.org;Magyar katolikus lexikon
Fordította: Verestói Nárcisz
