Példabeszéd a talentumokról

Körülbelül tízen ülünk az asztalhoz; családias a hangulat. Egy hölgy nagy tálat tesz elénk. „Pulykanyaklevest készítettem. Úgy egyed, hogy ez Dobó Kata kedvenc étele, Zsolt” – incselkedik a plébánossal, aki azt kérdezi: „Ki az a Dobó Kata?”

Ebéd után útnak indulunk, hogy a plébánia projektjeivel ismerkedjünk. A település széli, kétezer négyzetméteres földön, amelyet tartós használatra egy helyi gazdától megszereztek, éppen túl vannak a kútfúráson. A föld nagyon száraz, tele van óriási repedésekkel. „Rájöttünk, hogy csak akkor boldogulhatunk, ha öntözhetővé tesszük a területet – mondja Katalin. – Ez a program tizenkét család boldogulását, önfenntartóvá válását segíti elő, az Ökumenikus Segélyszervezet írta ki rá a pályázatot. Az első szakasza már novemberben lezárult, de a másodikra is sikerrel pályáztunk, és tervezzük a harmadik szakaszát is, amely már a családok szociális szövetkezetté alakulását tűzi ki célul. A nehéz sorsú, munka nélküli családok számára munkaerő-piaci és önismereti tréninget szerveztünk, családterápiában részesültek, továbbá kertészeti és baromfitenyésztési ismeretekre oktatta őket Sári László agrármérnök tudós, a szarvasi főiskola tanára – sorolja Katalin. – Ősztől a miénkkel határos, négyezer négyzetméteres földdarabot is bérbe vesszük a családjaink számára.” – Nézzétek – mutat egy jókora hagymát Zsolt –, szinte hihetetlen, hogy ekkorák és ennyire szépek lettek, mert nyár elején kisujjvég nagyságú jegek verték meg a földet. Azt hittük, tönkrement, de a professzor megpermetezte őket valamilyen csodalével.


Két helyszínt keresünk még fel: a temetőt, amelyet a plébánia által alkalmazott közmunkások tartanak rendben, és a lovaspályát, amelynek négy ügyeletesét szintén a plébánia biztosítja. „Néhány meggyfát le kellene majd szedni, a termés nagy része a tiétek lehet” – újságolja Zsolt a temetői munkásoknak. „Magozzuk ki együtt, és főzzük be!” – javasolja a csapat hangadója, egy jó kedélyű asszony. „Jó ötlet” – helyesel Zsolt atya.

A pályán Nádas Norbert lovasoktatótól megtudjuk, hogy a plébános a lovasnapon különdíjat nyert fogathajtóként – igaz, versenyen kívül indult. Egy sikertelen pályázat is szóba kerül. „Az internet káros hatásainak megelőzését szolgálta volna rajz- és lovasterápiával” – szomorkodik Katalin. Zsolt pedig eközben az egyik ló nyakát simogatja, és tűnődő tekintettel néz maga elé.

Fotó: Kissimon István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..