„Sikerült az állóvizet felkavarnunk”

A drogozás mögött sokszor érzelmi zűrzavarok, ingerszegénység, unalom húzódik meg – a drog társadalmi, szociológiai probléma, és nem kriminalisztikai. A szerhasználók számára jelenleg sokszor nem segítő kezet nyújt a társadalom, hanem rendőrrel és börtönnel fenyegeti őket, nem kínál nekik kiutat, nem csillantja fel az értelmesebb, értékekben gazdag élet lehetőségét. Sajnos a média is főként csak szenzációkra vadászik drogügyben, és ezzel sokat árt. Nagyon ritkának tartom továbbá azt a segítőhálót, amelynek tevékenységétől számottevő javulást lehetne várni. Több olyan tanácsadó irodára lenne szükség, amelynek munkatársaihoz az érintettek anonimitásuk megtartása mellett fordulhatnak.

– Magam is érintett szülő vagyok – szólal meg Katalin –, a fiam a kilencvenes években
marihuánafüggő lett. Nehéz időszak volt sok veszekedéssel, de fontosnak tartottam, hogy a családban maradjon, és érezze, hogy mellette állunk. A szerhasználat visszavetette a tanulásban, és rendőrségi ügye is volt. De később szerencsére egyenesbe jött, és már sok éve tiszta.


– Amikor hat éve idekerültem, Katalin a fia ügyében hozzám fordult tanácsért, mivel tudta, hogy mentálhigiénés végzettségem is van – mondja Zsolt atya. – Igyekeztem hozzájárulni, hogy ne érezze magát rossz szülőnek, mert tudom, hogy egy ilyen helyzet mennyi kudarcélménnyel, fájdalommal jár. – Ma pedig már azon dolgozhatom, hogy a hasonló helyzetbe kerülő szülők helyzetét megkönnyítsem – teszi hozzá Katalin. – Nemrég két drogprevenciós pályázatot is megnyertünk, amelyeket a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet írt ki. A családi rendszer megerősítése a céljuk. Öt partnerrel: iskolákkal, a művelődési központtal, az önkormányzat intézményeivel, a lovasegylettel és a mozgássérültek tiszazugi egyesületével is együttműködünk. Kampánysátorral, szórólapokkal jelenünk meg szabadidős programokon, fogathajtó versenyen vagy kerékpárosnapon, filmvetítést szerveztünk a helyi iskolásoknak. Az utóbbira a középiskola „nem tartott igényt”, pedig az a korosztály a legveszélyeztetettebb. De az általános iskola szerencsére nyitott volt, így körülbelül nyolcvan hetedik–nyolcadik osztályos május 29-én megnézte a Felhő a Gangesz felett című megrázó filmdrámát. Attól tartok, ez számukra kissé sok volt még, de aztán osztályfőnöki órán beszélgettek róla velük, hogy segítsék a feldolgozását. A program része volt az is, hogy május 31-én az általunk meghívott Zacher Gábor tartott a városban előadást.

– Feladatunknak tartjuk, hogy fellépjünk a drogfüggőket sújtó előítéletekkel, sommás ítélkezéssel szemben – hangsúlyozza Zsolt atya. – Nem akarom, hogy félreértsék: ez nem a felmentésüket és nem is a tevékenységük pártolását jelenti. Amit tesznek, rossz. De a tettet és a cselekvőt, a bűnt és a bűnöst szét kell választani, ennek egy keresztény ember számára nyilvánvalónak kell lennie. – Sok szülő kerül képtelen helyzetbe, amikor a gyermeke drogfüggésével szembesül – mondja Katalin. – Mit tegyek, kérdezi magától, jelentsem fel a gyermekemet? Vagy fogjam a haverjára? Sokaknál beindul ilyenkor a bűnbakkeresés.

– Nemrég felmérést végeztünk a város iskolásai körében, az én feladatom a válaszok értékelése – mondja a szociálpedagógus Vivien. – Annyit máris látni, hogy a probléma mindössze a kitöltők három, három és fél százalékát érinti, ők tizenhárom–tizenöt évesek. Sajnos a kétszázötven kérdőívből, amelyet az iskoláknak átadtunk, csak nyolcvanat töltöttek-töltettek ki. – A középiskola ugyanis hárít, igyekszik a problémát elkendőzni – teszi hozzá Zsolt atya. – Nekünk azonban máris sikerült felkavarnunk az állóvizet, érzékennyé tenni a várost erre a gondra. Egy olyan válságjelenségre, amellyel korábban csak a rendőrség foglalkozott.

Fotó: Kissimon István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..