Passió, színes álmokkal
Fotó: Merényi Zita

 

Tíz évvel ezelőtt, Szekeres Erzsébet textilművész kezdeményezésére készült el az olajfestmény-sorozat, amelyet az Erdőtarcsán született, Gödöllőn élő és alkotó Bada Márta az Ars Sacra Alapítványnak ajándékozott. A megnyitót vezető Kolek Ildikó az alapítvány képviselőjeként foglalta össze az alkotás keletkezéstörténetét. Azóta több helyen is bemutatták az utolsó vacsorával induló, Jézus és Mária mennybéli találkozásával záródó, a vonatkozó cigány hagyománykört, legendáriumot is felvillantó, alapvetően személyes hangvételű passiót. A ciklus másolatai pedig nemcsak a Jezsuita Roma Szakkollégium épületét díszítik, országszerte számos cigány közösséghez eljutottak. „Olyat szerettem volna, amilyet más nem csinál, és amelyik csak az én világomban lehetséges” – mesélte az öntörvényű alkotó néhány évvel ezelőtt az Új Emberben. A XI. állomás, Jézus a keresztfán; itt kiemelt jelentősége van a kihúzott szögnek. Egy ismert cigány legenda és a megénekelt mondás szerint: „Nem loptunk mi, csak egy szöget Krisztus vérző tenyeréből.” Ellopták, hogy menteni próbálják a szenvedő Jézust. „Persze, ez a keresztény világban nem igaz, de mert cigány asszony vagyok, úgy éreztem, meg kell festenem” – vallotta akkor. (A többször emlegetett cigány himnuszt a rendezvény végén a Romano Drom két zenésze szólaltatta meg a toronyalji alkalmi kiállítóteremben.) A vendéglátó, Budapest I. kerületének polgármestere, Nagy Gábor Tamás a köszöntőjében elmondta, hogy még országgyűlési képviselőként, a ’90-es évek első felében, a Napház roma művelődési ház létrehozása idején ismerte meg Bada Márta művészetét. Most, a húsvétra készülve sorsszerűnek tartja az újabb találkozást ezen a szakrális helyen, a budai vár egyik legrégebbi – a török időkben is működő, és mindig csak a magyar hívők által látogatott – gótikus templomának megmaradt épületrészében. Jézus szeretetéről, életáldozatáról és megváltásunkról elmélkedve többször idézte a tavaly elhunyt költőt, Kányádi Sándort, és kijózanító, kortünetet rögzítő Nagycsütörtökön című (szabad-)versét. Deszakralizált világunkban ma különösen szükség van a húsvét örömének hangsúlyozására. Bada Márta stációi, „szemérmes, szépséges vallomásai” pedig éppen erről, az Életről szólnak. Hofher József SJ a megnyitójában zürichi emlékeire utalt, laudációjára készülve a Fraumünster öt hatalmas színes üvegablaka jutott eszébe. Bada Márta stációi ugyanis számára leginkább Chagall munkáinak szín- és formavilágát idézik. És a másik, ami szerinte azonnal megragadhatja a nézőt: a gomolygásból kivillanó szemek csillogása. A művész egykori felfedezője, Remsey Iván is gazdag fantáziavilágában látta meg Bada Márta tehetségét. A jezsuita szerzetes úgy érzi: minden stációkép egy-egy ölelés, szeretetüzenet, amelyben a gyermekkori élmények, a cigány kultúra hagyományai ötvöződnek a Szentlélektől „sugalmazottakkal”. A jezsuita szerzetes végül a festménysorozat keretes szerkezetére hívta fel figyelmet: a velünk lévő, szolidaritást vállaló Jézus az Élet Kenyere, aki önmagát adja az utolsó vacsorán és a keresztfán. Az imádságos lelkű roma művésznő a stációk megszületése óta több sorozatba is belefogott; témája lett a teremtéstörténet, Mária élete és a Jelenések könyve is.

(E sajátos, tiszta, naiv látásmódot tükröző húsvéti kamarakiállítást április 22-ig, mindennap 10 és 17 óra között ingyenesen tekinthetik meg az érdeklődők.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..