Párbeszéd a társadalommal, erősödés a hitben

– Hogyan zajlik egy-egy érseki tartomány bemutatkozása?
Először mindig a metropolitával találkozik a pápa. A beszélgetés végére behívják a segédpüspököket is, amennyiben vannak ilyenek az egyházmegyében. Ezután az érseki tartományhoz tartozó egyházmegyék megyés püspökei következnek. A püspökkari elnöktől az egész országra érvényes általános szempontok bemutatását várja a pápa.

– Bíboros úr hosszú ideig maradt négyszemközti beszélgetésen a Szentatyánál.
Nem éreztem az idő múlását, amikor az ember a Szentatyával beszélhet, akkor repül az idő. Ezzel együtt az összes fontos lelkipásztori kérdéskör előkerült: a Biblia éve, a szentségkiszolgáltatás statisztikai adatai, az ország demográfiai helyzete, a családok állapota, a plébániák élete, a hitoktatás helyzete, az egyházi oktatás, a szociális tevékenység, a karitatív munka. Szó esett életünk gazdasági és egyéb feltételeiről és arról, hogy az egész társadalom felé, beleértve természetesen a nem hívőket is, hogyan keressük a párbeszédet, mely küldetésünk rendkívül fontos része.

– Hogyan értékelte a Szentatya a városmissziót, amelyre annak idején személyes küldöttet nevezett ki.
Köszönetet mondtam mindazokért az üzenetekért, amelyek a szlovák-magyar kiengesztelődési szentmisére, a városmisszióra, a Szent Erzsébet jubileumi évre, valamint az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára érkeztek. Ezek is azt mutatják, hogy velünk van, ismeri örömeinket, gondjainkat, és útmutatást ad nekünk.

– A Szentatyával való találkozás után a különböző hivatalokat is végigjárták. Ott hogyan zajlik egy-egy látogatás? Milyen tapasztalatokat szereztek?
Az illetékes központi hatóság vezetője üdvözli az egybegyűlteket, röviden bemutatkozunk, majd a püspöki kar elnöke, vagy az adott terület püspökkari megbízottja ismerteti, hogy az utóbbi öt-hat évben hogyan fejlődtek azok a tevékenységek, amelyekben az adott kongregáció, illetékes. Erre kapunk egy általános értékelést, felvázolják a követendő alapelveket, esetleg ismertetik, magyarázzák a kongregáció legújabb dokumentumait vagy azok egyes részleteit. Ezután ki-ki felvetheti azokat a kérdéseket, amelyek saját egyházmegyéjében az adott területen jelentkeztek.

– Bíboros úr akkor minden nagyobb bizottságba elkísérte annak a területnek a felelős magyar püspökét?
Vannak olyan kongregációk, ahol az egész püspöki konferencia megjelent, és léteznek olyanok, amelyek meglátogatásakor meg kellett osztanunk a jelen lévő püspökök csoportját, mert a találkozók egy időben zajlottak. Arra ügyeltünk, hogy egy-egy terület püspökkari felelőse az adott pápai tanácshoz feltétlenül elmenjen. Mindazonáltal, a püspökkari felelős sehova sem ment egyedül, hanem elkísérték őt azok a püspökök is, akik különösen érdeklődnek az iránt a szakterület iránt.

– Mennyire ismerték a római hivatalok a magyar egyház problémáit, és mennyire hasonlítanak ezek a többi európai helyi egyház problémáihoz?
A problémákat jól ismerik a Vatikánban, mert általában azokban kell valamilyen intézkedést tenni. Viszont ilyenkor alkalmunk van arra, hogy az összképet kellően megvilágítsuk. A legtöbb általunk felvetett ügy elég tipikus, más országokban is előfordul, akár más földrészeken is. Voltak olyan kérdések, amelyekről megtudtuk, hogy Nigériában is ugyanúgy léteznek. Nem csak a közeli országokban lehetnek hasonló lelkipásztori helyzetek, mert az ember mindenütt ember, és az egyház mindenütt egyház.

– Megerősíted testvéreidet, mondta Jézus Péter apostolnak. Gondolom, ezt a megerősítést Önök is érezték XVI. Benedek pápa közelében.
Elsősorban természetesen a hit kérdésében. A Hittani Kongregációban nagyon szép összefoglalót kaptunk az utóbbi idők főbb tanbeli törekvéseiről, a vallásközi-, és ökumenikus párbeszédről, a téves jelenségekről és a bátorítandó folyamatokról. Szó volt továbbá a teológiai oktatás különböző kérdéseiről. Azokról a kézikönyvekről, amelyeket a Szentszék nagyon is ajánl a papképzésben, a világiak felsőfokú oktatásában. Bátorítást kaptunk kongresszusok szervezésére, mint például amilyet júniusban tartunk a Bibliáról.

– Az ad limina látogatás szünetében tudomásom szerint a Rómában élő magyarokkal is találkoztak, közös szentmisét mutattak be a Szent Balbina-templomban, és zarándokként felkeresték a stációs bazilikákat.
Mindszenty bíboros halálának évfordulóján boldoggá avatásáért imádkoztunk a Szent Balbinatemplomban. Miséztünk a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában, és végigjártuk a nagy bazilikákat, megtekintettük a magyar emlékeket. és mindenütt közösen imádkoztunk.

– Bíboros úr milyen személyes szándékokkal imádkozott?
Imádkoztam a városmisszió hatásaiért. Azért, hogy ez a megújulás megmaradjon. Imádkoztam azért, hogy egyházmegyéink életében a plébániák hívei között a segítő szeretet, a szociális érzékenység magatartása megerősödjön. Hogy az igényes liturgiákban Krisztushoz személyesen közelebb kerüljünk, miközben felelősen, az értékekre érzékenyen tudjunk részt venni azokban. És természetesen imádkoztam az egész országért, népünkért határainkon innen és túl. Azért, hogy magyarságunk el ne fogyjon, hűséges maradjon a kultúrájához, és ezen keresztül a földi boldogulás és az Istenhez való fölemelkedés útját is megtalálja.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .