Párbeszéd a liturgiáról

Napi liturgiáját az Egyház egy Mária-himnusz éneklésével zárja a kompletórium, vagy­is a napot búcsúztató imaóra végén. A karácsonyi ünnepkör folyamán, egészen Gyertyaszentelő Boldogasszonyig az Alma redemptoris mater (Áldunk, Megváltónk szent Anyja) van soron. Február másodikától húsvétig az Ave regina caelorum (Üdvözlégy, ég Királynője) következik, majd a húsvéti időben a Regina caelit (Örülj, Királynő) énekeljük. Ebben az időszakban egyébként az Úrangyala idején is ezt a himnuszt végezzük. Pünkösd után egészen a következő adventig az évközi idő liturgiájának egyik gyöngyszeme zárja a liturgikus napot: a Salve Regina (Üdvözlégy, Királynő). Szövegét valószínűleg egy reichenaui bencés szerzetes, Hermannus Contractus írta a XI. század folyamán. 1135-ben, tiszteletreméltó Péter apát rendeletére a clunyi szerzetesek imádkozzák ezt a himnuszt, majd a ciszterciek ihletésére kerül a kompletórium végére, a másik három himnusszal együtt.
A közeledő éjszaka ősi nyugtalanságot ébreszt bennünk. Ez a megkísértettség, a kiszolgáltatottság, az ellen­őrizhetetlen álmok ideje, árnyaival néha meg kell küzdenünk, magánya a halál magányosságát idézi meg bennünk. El kell engednünk egy napot, be kell látnunk, hogy minden igyekezetünk ellenére sem mi vagyunk életünk urai. Könnyen lehet, hogy ilyenkor, saját életünket törékenynek tapasztalva, Istent nagyságában és tőlünk való radikális különbözőségében éljük meg. Máriához fordulunk, az Istenszülőhöz, akinek testéből vétetett üdvösségünk, de aki mégis teljesen a társunk maradt. Mi, Éva száműzött fiai, az üdvösség kapujának látjuk őt, kegyes közbenjárónak, boldog reménynek énekeljük, akinek méhében emberségünk Istenhez kapcsolódott. Az ő védelmező palástja alá bújunk az ítélet és a fenyegető árnyak elől. E palást védelmében úgy térhetünk nyugovóra, hogy Istent ismét annak láthatjuk, aminek Mária fia, Jézus nyilatkoztatta ki számunkra: irgalmas Atyának.

Üdvözlégy, Királynő, nagy irgalmasság Anyja, élet, édesség, boldog remény, áldunk. Hozzád kiáltunk Évának száműzött fiai, hozzád fohászkodunk sóhajtva, zokogva, hozzád, e siralomvölgyben. Kérünk tehát, kegyes közbenjárónk, fordítsd felénk mindenkor éber szemedet üdvösségünkre. És Jézust, anyaságod áldott, szent gyümölcsét, nekünk e földi út végén mutasd meg. Ó áldott, ó édes, ó jóságos szép Szűz Mária!

(Szabó Flóris OSB fordítása)