Párbeszéd a liturgiáról

„Ugye, az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye, a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mind­annyian, akik az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,16–17)
Jézus, amikor a szeretete végső jelét akarja adni barátainak, asztalhoz telepedik velük. A zsidó ünnepi étkezés szertartását ünnepli velük, a pászkalakomát, ami gondos előkészítést igényelt. Ennek az ünnepi étkezésnek elmaradhatatlan pillanata, amikor a családfő áldást mond a kehely felett, és megtöri a kenyeret a lakoma résztvevői számára.
Kenyér és bor. Az emberi munka gyümölcsei: az öröm itala és a mindennapok tápláló étele. A szőlőszemek átalakulása, a szőlő megművelésétől egészen addig, amíg a lakoma résztvevői megízlelik az asztalra kerülő ünnepi nedűt, valamint a búzamag útja a vetéstől a frissen sült kenyér megtöréséig – mindez komoly és hosszú munka eredménye. Ott van benne az időjárásnak és a termőföldnek való kiszolgáltatottság, hozzáértő emberek figyelmes és összehangolt munkája, az ember és a természet összhangja. És jelen van benne az osztozás iránti mély vágyunk: adni szeretnénk önmagunkból, a miénkből, és részesedni szeretnénk a másikból, a máséból.
A kenyér és a bor két olyan elemi táplálék, amely fölmutatja, ami emberségünkben szép, szerethető, valódi, és kizár minden önzést. Mindkettő osztozni hív, közösséget vállalni, együtt örülni. Az Eucharisztia kenyere és bora megszólítja emberségünk e dimenzióját. Ugyanakkor még tovább emeli, átalakítja. Jézus vágya: hogy öröme teljes legyen bennünk, hogy egészen osztozzon az életünkben, hogy önmagát adja értünk, ebben a két színben ölt testet számunkra. Osztozik velünk, osztozik istenségében, s egy kenyérré és kehellyé tesz bennünket, sokszor szétszórt búzaszemeket és szőlőszemeket. Ahogyan Szent Ágoston mondja: „Ha meg akarod érteni Krisztus testét, hallgasd az Apostolt, aki ezt mondja a híveknek: Ti Krisztus teste vagytok, és tagjai (1Kor 12,27). Ha pedig ti vagytok Krisztus teste és annak tagjai, a ti misztériumotokat helyezik el az Úr asztalán, és a saját misztériumotokat veszitek magatokhoz. Amik vagytok, arra válaszoltok ament, s ezzel bele is egyeztek. Azt hallod, »Krisztus teste«, és azt válaszolod, »Amen«. Legyetek valóban Krisztus teste, hogy »Amen«-etek igaz legyen” (Sermo 272).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..