Párbeszéd a liturgiában

A húsvéti időben, a szenvedéstörténet és a feltámadás eseményeinek időrendben való megünneplése után az Egyház megmarad ennél az időrendnél, ugyanakkor rögtön el is tér tőle.
Húsvét nyolcadában, a fényes héten, egészen fehérvasárnapig, vagyis húsvét második vasárnapjáig azokat az evangéliumi részleteket olvassuk föl, amelyek Jézus feltámadása utáni megjelenéseiről adnak számot. Ez a csoda Lukács szerint negyven napig tart, míg Jézus a mennybe emelkedik, de az Egyház ezt egyetlen hétbe sűrítve mondja el. Ez a hét az ünneplés hete, amikor az Egyház a feltámadás első tanúival időzik. A magdalai Máriával, a többi asszonnyal, az emmauszi tanítványokkal, a négy fal közé bezárkózott vagy épp halászni induló apostolokkal együtt csodálkozunk rá a feltámadás angyalaira, és ismerjük fel lassan nyiladozó szemmel, szívvel és elmével, hogy Jézus titokzatos, új módon itt van közöttünk. Nem egykönnyen fölismerhető, de ünnepet és közösséget teremt, és küldetést ad jelenlétével.
Bár a lukácsi elbeszélés alapján húsvét után negyven (Magyarországon negyvenhárom) nappal üljük meg a mennybemenetel ünnepét, az ötvenedik napon pedig pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását (vö. Lk 24,51kk, ApCsel 1,1–11; 2,1kk), már rögtön húsvétvasárnap elkezdjük olvasni az Apostolok cselekedeteit, az Egyház születésének és bontakozásának az első pünkösdkor kezdődő nagyszerű regényét. Ebben a növekvő közösségben folytatódik a húsvét utáni Jézus-jelenések története – immár Jézus testi, kézzelfogható jelenléte nélkül, de egyre táguló, titokzatos és nem kevésbé személyes jelenlétével: ahol a pünkösdkor kiáradó Lélek dolgozik fáradhatatlanul, ellenállhatatlanul, olykor épp az egyházon belüli emberi gyengeségek, hatalmi játszmák, véleménykülönbségek és szakítások erőterében. Az Apostolok cselekedeteinek olvasása már húsvét vasárnapjától arra ösztökél bennünket, hogy a Feltámadottat abban a közösségben, annak együtt-létében és küldetésében keressük, amelyet Egyháznak hívunk. A hetedik eucharisztikus ima szavaival abban a közösségben, ahol – itt és most – „Jézus szeretetének asztalánál egybegyűjt minket, magyarázza a Szentírást és megtöri a kenyeret, mint egykor az emmauszi tanítványoknak.”