Fotó: Veres Stelian
Az előző hét végén Jakubinyi György érsek két papot szentelt a gyulafehérvári székesegyházban; a mostani rendkívüli alkalom a szentelendő szülőhelyének templomában történt; többek között azért, mert Kovács Szabolcsot a Collegium Germanicum et Hungaricum (Német–Magyar Kollégium) növendékeként Rómában szentelték diakónussá, és így pappá szentelését az otthoniak körében ünnepelhette a Jézus szíve tiszteletére felajánlott, 106 éves gyergyóditrói templomban.
Gyönyörű virágdíszítés és virágszőnyeg fogadta a szentelendőt s a vele ünneplőket, köztük az előző hétvégén fölszentelt Fülöp Sándor Szabolcs és Bereczki Attila újmiséseket és még számos paptestvért. A liturgia során szebbnél szebb kórusművek csendültek föl, hiszen a szentelendő maga is zeneszerető, éneklő ember. Baróti László plébános köszöntötte az egybegyűlteket, emlékeztetve arra, Ditró nagyközség milyen sok papi hivatás elindítója volt mindeddig.
Jakubinyi György érsek a szertartás elején megköszönte az édesanyáknak, különösen is a ditrói édesanyáknak, hogy nem sajnálják papnak nevelni, az Egyház szolgálatára adni fiaikat: Kovács Szabolcs már a 33. ditrói pap.
Homíliájában az érsek három kérdés nyomán elmélkedett: Ki a pap? Hogyan kapta hivatását? Honnan merít erőt a pap hivatása teljesítéséhez? Jakubinyi György bemutatta a papi szolgálat eredetét, lényegét, fokozatait, valamint a pap feladatait.
Ezután következett a papszentelés szertartása, majd a szentmise az áldozat liturgiájával folytatódott. A szentelési mise egyben az újonnan felszentelt első szentmiséje, amelynek végén újmisés áldásban részesítette szüleit, családját, rokonait, barátait és a teljes közösséget.
Köszönőbeszédében az újonnan fölszentelt pap megemlékezett mindazokról a körülményekről és emberekről, amelyek és akik hivatása felfedezését, kibontakozását, kiteljesedését segítették: plébánosokról, tanárokról, kollégákról, barátokról, a római kollégium egész közösségéről és az ott kapott nevelésről. Kiemelte a kispapi gyakorlati éve során megismert két plébániát, azok közösségét (nem véletlen, hogy mindkét helyről nagy számban vettek részt a szentelési misén), ahol először tapasztalhatta meg a pasztoráció minden örömét és nehézségét: ez is segített neki biztosan látni választása minden összetevőjét, és megerősödni benne.
Jakubinyi György érsek az egyházmegye újmisés papjainak azt kívánta: adjon az Úr mindig elegendő kegyelmet, hogy a tapasztalt nehézségeken túljutva ép lélekkel, megerősödve tudják az Úr útját járni és a közösséget is erősíteni, lelkesíteni, építeni.
Forrás: Romkat.ro
