A foci nagyon fontos kapcsolatépítő eszköz a mai világban. A futballszerető társadalom világméretű közösség, és néhány dologban nagyon egységes, még akkor is, ha sok-sok szurkolótáborra oszlik. Az emberek becsülik a klubhűséget, a ragaszkodást, bármelyik klubhoz tartoznak is, ezért könnyen megszerették azt a pápát, aki már ötven éve ugyanannak a csapatnak drukkol, amelyben az édesapja kosarazott. A futballszurkolók ugyanígy tisztelik a küzdelmet, a teljesítményt és a győzni akarást is, s szinte egyöntetűen elutasítják a csalást, az erkölcstelenséget, a nagyképűséget és nem utolsósorban a lustaságot.
Bergoglio futball iránti elkötelezettsége abból az időből származik, amikor a futballt még nem borította el a napjainkban tapasztalható módon a pénz. Ezért érthető, hogy amikor a pápa az élet minden területén ellene van a túlzott anyagiasságnak és az erkölcstelen teljesítményfokozásnak, akkor erkölcsi tanításával közel kerül a sportszerető emberekhez. A szurkoló a férfias küzdelmet akarja látni, és szeretné átélni a győzelem élményét, amit nem tarthatunk rossz dolognak, hiszen lényünk legmélyéről fakad. Aki látott már együtt örülő, éneklő stadionnyi embert, vagy figyelt már a televízión keresztül meccsen könnyező férfiakat, az tudja, hogy egy csapat, két szín vagy egy fontos gól valóságos érzelmeket tud gerjeszteni. A szentatya ismeri ezt az élményt, és tudja, hogy éppen Latin-Amerikában milyen sokat jelent ez a sport a szegényeknek és a nélkülözőknek. A tehetséges fiatalnak közösségi élményt, kitörési lehetőséget, jövőképet, sikereket és boldogságot ígér a foci. Ferenc pápa Buenos Airesben látta azokat a fiatalokat, akiket rossz irányba vitt a siker és a pénz, de látja azt is, hogy aki komolyan veszi a munkát és tehetséges, az boldog ember lehet, és sokaknak szerezhet örömet a játékával. Tudja, milyen sokat jelent a hit a futballista életében, mennyi erőt ad sérülések és tragikus események alkalmával, vagy a mélypontok és a nagy győzelmek elviselésében.
Újabb hír, hogy nyáron az olasz válogatott barátságos mérkőzést vív Argentínával, és Ferenc pápa természetesen ott lesz a lelátón. Azon sem csodálkoznék, ha a kezdőrúgást is elvégezné abban a bizonyos egyszerű fekete cipőjében. Azt hiszem, akkor minden szurkoló őszintén tapsolna neki, és torkaszakadtából kiabálná: Francesco, Francesco!
