Franciaország déli vidékén járva az utazó a mai, modern Európában érezheti magát, miközben a görög–római birodalom és a benne felnövekvő kereszténység emlékei közt barangol. A pápaság történetének egy különösen zaklatott kora, az avignoni fogság egy gyönyörű palotában ölt testet a látogató számára, de Arles a Krisztus után 90 körül épült amfiteátrumával vagy a Nîmes-ben látható egykori színház és Toulouse Saint Sernin-bazilikája a kultúrák dicsőségéről és hanyatlásáról, barbár népek inváziójáról, furcsa, sokszor pusztító eszmék térhódításáról mesél.

Mulandó világ – és történelem. Planétákat törvény köt össze, mélységé, magasságé. Hajdan-falum temetőjében járok, a nagy kereszt alatt, ahol évente elhangzott fejkendős asszonyok (görög kardalosokra emlékeztető) kórusában: „A mélységekből kiáltok fel tehozzád, én Uram, hallgasd meg, midőn elédbe esdekelve jut szavam.” A régi egri egyházmegyei énekeskönyv darabja Petőfi barátja, Tárkányi Béla pap költő zsoltárfordítása, amúgy palócosan ejtve. Belehallatszik emlékeimbe a másik zsoltár is, nagyszombat estéjének korábbi liturgiájából: „Istenem, te megvizsgáltál, és jól ismersz engemet…” Így tér vissza ezúttal a gyermekkorom „szépföldem” békesség udvarában, amíg apámnak és anyámnak mécsest gyújtok, és keresztjüket úgy csókolom meg, ahogyan életükben az arcukat…