A kőbányai Szent György napközis tábort 1996-ban Verseczy Mária nyugdíjas tanár-hitoktató alapította. Évekkel ezelőtt az Új Ember családi magazinja számára készült beszélgetésben elmondta: nyaranta fájó szívvel tapasztalta, hogy leggyakrabban az utcán találkozott a gyerekekkel.
Németh Gabriella férjével együtt négy gyereket nevelt fel. A gyerekek felnőttek, unoka még csak egy van, az ötéves Bence. A tanárnő nagymamát közös nyarukról kérdeztük.
Rutkai Sarolta két fiú édesanyja. Ám ahogyan mondja, a családjában hat gyerek van, akiknek nyári elhelyezéséről gondoskodni kell: egy tizenhét, két tizenhat, egy tíz-, egy hét- és egy hatéves. Ugyanis már a kezdetektől a húgával összefogva vigyáztak egymás csemetéire. Ez az együttműködés az évek során kiterjedt más családokra is.
Néhány perc, néhány kilométer. Elindulunk Szombathelyről, semmi nem figyelmeztet, hogy már Ausztriában járunk. Valami mégis megváltozik körülöttünk – nem a táj, hiszen sík és dombos-hegyes vidékek váltják egymást –, a rendezettség tűnik fel. S nemcsak a környezetben, hanem mintha a lelkekben is…
Egyik ismerősöm új lovat vett pár hete. Nagy esemény ez egy családban, főleg az olyanokban, ahol a ló nem státuszszimbólum, nem sporteszköz, vagy ami még ennél is rosszabb, kupeckodás tárgya, hanem a munkamegosztás fő eszköze: fogatba való. Az ilyen lovat előtte bizony jól meg kell nézni, hiszen idomítottsága, ereje, munkabíró képessége, vérmérséklete nagyban meghatározza használhatóságát. Emellett a kora sem mindegy, főként akkor, ha a gazda is elmúlt hatvanéves, mert ahogy mondta is, ha beválik, lovai listájának végén, bizonyára ez lesz már az utolsó. Hát jól megnézték, az árát is tisztességgel kialkudták, és ahogy kell, a kocsi farához kötve, hazavitték.
Bizonyára sokunkkal megesett már, hogy egy utazás alatt valaki felkeltette az érdeklődésünket, vagy egyszer csak azt vettük észre: valaki bizony felénk tekintget intenzíven.
A legtöbb ilyen esetben rövidke percek alatt dől el, hogy a férfi mer-e kezdeményezni, aztán a nő mer-e reagálni. A recept egyszerű. Adott egy nyílt tekintet. Rá válaszul szép mosoly érkezik. És máris kezdődhet az ismerkedés. De ki ne tudná, hogy mindez csak leírva ilyen egyszerű…
Este nyolcra értünk ki a vadleshez. (Vagy ahogy egy baráti családban a gyerekszáj elnevezte: a „rókapuskáló”- hoz.) A megbízatásunk úgy szólt, hogy fél tízig kell figyelemmel kísérnünk a vadjárást. Felkapaszkodtunk a falétrán és elhelyezkedtünk a napszítta deszkapadokon. A két vadásztávcső a párkányra került. Lassan bennünk is elcsendesedett a világ.
A Vatikánban július 20-án ismertették a szentatya szeptember 22–25-i németországi útjának hivatalos programját, melynek állomásai Berlin, Freiburg, Erfurt, valamint a thüringiai Etzelsbach búcsújáró hely.