A Berlini főegyházmegye Németország és Berlin kettéosztottságának évtizedeiben is egységes maradt ugyan, ám gyakorlatilag csak a főpásztor személye fejezte ki ezt az egységet. A berlini fal leomlása és az ország újraegyesülése után nagy feladatot jelentett a vallási értelemben is megosztott és hosszú idő után ismét fővárossá lett Berlin egyházi egyesítése és újraevangelizálása. Ez volt a most elhunyt Georg Sterzinsky bíboros nagy munkája
Szentjeink, királyaink, hit és hagyomány - mindez immár ezer éve köti össze a magyar és a lengyel nemzetet. A két nép barátsága azonban ma is új és új tartalommal telítődik.
Habsburg Ottó július 4-én bekövetkezett haláláról és pályafutásáról bőségesen írt a nemzetközi sajtó. A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól 2004-ig elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979-től 1999- ig a CSU (bajor keresztényszociális unió) mandátumával az Európai Parlament képviselője volt. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, a nemzetközi politikában a magyar ügyet képviselte. Édesapját, IV. Károly királyt II. János Pál avatta boldoggá 2005-ben.
„A művészettörténet tele van olyan pillanatokkal, amelyek előre nem láthatóak, mégis sorsdöntőek. Ilyen Henri Matisse vence-i kápolnája is, amely teljes egészében mestermű”– e szavakkal nyitotta meg Antonio Paolucci professzor, a Vatikáni Múzeumok igazgatója az intézmény új kiállítótermének szentelt sajtótájékoztatót június 22-én. Az új kiállítás a neves XX. századi francia művésznek és egyetlen teljes egészében szakrális alkotásának, az 1948 és 1952 között készített, csodálatos vence-i kápolnának állít emléket.
A Vatican Insider interjút közölt Angelo Scola bíborossal, az újonnan kinevezett milánói érsekkel. Scola mint velencei pátriárka sokat dolgozott azon, hogy hidakat építsen a katolikus egyház és az ortodox egyházak, valamint a muzulmán világ között. Scola hangsúlyozza: a katolikus egyház – különösen amióta a II. vatikáni zsinat kiemelte az ökumenizmus fontosságát – nagy realitásérzékkel tekint a vallások közötti párbeszéd kérdésére.
A környezetvédelemről ma már a közélet legmagasabb szintjein is rendszeresen tárgyalnak, de hasonlóképpen van ez az egyházban is. Mind az előző, mind a mostani szentatya rendszeresen foglalkozik megnyilatkozásaiban a teremtett világ iránti felelősséggel. XVI. Benedek pápa 2010. évi béke világnapi üzenetét teljes egészében ennek a kérdésnek szentelte. Ebből idézünk most egy jelentős szakaszt, mely az energia mindennapjainkat átszövő kérdését tárgyalja. De nemcsak a konkrét téma fontos az alábbi sorokban, hanem azt is jól megfigyelhetjük, milyen sokrétűen szemléli a szentatya, az egyház az ezzel kapcsolatos szerteágazó kérdéseket.
Mennyiszer látunk a vízmosta part mentén levegős gyökereket! Mennyire keresik ezek a tápláló talajt, mennyire görcsösen kapaszkodnak! Mintha éreznék, hogy életük és tartásuk a kapaszkodásuktól függ, mint ahogy a sátor tartása is a sátorcövektől és a sátorkötéltől.
Tizenegy évvel ezelőtt frissen érkezett gyüttmentek voltunk Zsámbékon; elvétve ismertünk egy-két embert, amikor közvetlenül költözésünk után karcsú, göndör, barna hajú asszonyka támasztotta neki biciklijét a kerítésünknek. Ránézésre nemigen mondtuk volna meg róla, hogy négygyermekes anyuka. Látszott ellenben napbarnított karján és finom mozdulatain, hogy mind keramikusmesterségében, mind a háztájit gondozva jó barátságban áll a nehéz fizikai munkával. Azon nyomban megosztotta velünk ágas-bogas terveit, és fantasztikus bizalommal, két perc alatt bekapcsolt minket a hozzánk hasonló, kisgyerekes családok eleven vérkeringésébe.