„…Ott messze, a másik parton van valami, egy épület, csakhogy nem a földön áll, az égen lebeg, alatta vastag fellegek, a fellegek alatt a tó… Talán az Isten is ott lakik, nem is a mennyben…, a víz felett és az ég alatt, a levegő közepén…”
Hol születik a szép ének? Daljáró utamon Vas megyében, a Nyugat- Dunántúlon, Szombathelytől hét kilométerre, Kőszeghegyalja peremén állítom meg a „szekerem”, Perenyén. A németek Prennendorfnak mondják.
Már a tavalyi önkormányzati választások idején megfogalmazódott Győrben az igény, hogy meg kellene nyitni a belváros kimagasló pontján elhelyezkedő Püspökvár tornyát, ahonnan a település panorámája tárulhatna a látogatók elé.
Egy beregi faluban tengették az életüket. Bözsi néni már minden testvérét eltemette. Talán a magánytól való félelem és hitvesi esküje együtt adott erőt, hogy részeges, goromba férjét megtűrje maga mellett.
„Az ember nem lelket fest, hanem testet, és ha jól festi, a lélek magától mindenfelé kisugárzik belőle” – mondta egykor Paul Cézanne francia festő, a modern festészet előfutára.
„Legtöbben Gyermekek vagyunk, Megnőttek, kiket kényére sodor a Sors Szele. Csak kevesen Felnőttek, Sorsuk Urai…”
Kislány az ágyon ült, hátát a világoszöld tapétás falnak támasztotta. A szálló lakószobája rendezett volt, a két ágy beágyazva, a ruhák sportszatyorba hajtogatva, a padló felseperve.
Zsolnay- és herendi porcelán; Kodály- és Pető-módszer; feltalálóink leleményei; tokaji, pálinka és Unicum; gulyás, szegedi paprika és Pick szalámi; rackajuh, szürke marha és magyar kutyafajták, újabban a táncház-mozgalom… – hosszan sorolhatnánk.
Uzsalyné Pécsi Rita az önnevelésről „A legkeményebb iskola a családom, ahol négy gyereket nevelünk. Itt ugyanis nem lehet mellébeszélni, ez nem tanterem vagy előadóterem, hanem maga az élet.