1823 januárját nevezhetnénk a magyar irodalom nagy születéseinek havaként is. Ez év első napján jött világra a kiskőrösi Petrovics István mészáros-mester fia, Petőfi Sándor.
A Budapesti Tavaszi Fesztiválon március 17-én, Bereményi Géza rendezésében mutatja be az Operaház Richard Strauss Arabella című operáját. A három felvonásos lírai komédia címszerepére a pályafutása huszadik évfordulóját ünneplő Sümegi Eszter készül. Vele beszélgettünk hivatásról, hűségről, eszményekről, a művészet örök érvényű értékközvetítő voltáról.
A Salzburgi Ünnepi Játékok idén július 20-tól szeptember 2-ig tizenöt különböző helyszínen kétszázharminckét előadásával a zene hagyományos ünnepe. Idén sajátos színt ad a fesztivál kezdetén a szakrális zene ciklusa.
1. (Vers-írás)
Ha erőltetem, nem megy,
ha kisujjamból rázom ki,
felsülök vele –
hagyom, hogy súgja hang.
Nem marad semmi a mennyei jelenetből, csak a fényes egekből leszitáló lélek útját követjük, egy „cégéres bukottét”, hogy aztán földet érjünk a sziklapadon nyújtózó képzeletbeli város egyik zsúfolt, szűk utcáján.
Január költője az Új Ember hasábjain a ritkán megszólaló Saitos Lajos. Országosan kevéssé ismert szerző, nagy díjakban sem részesült – e tényt azonban egyáltalán ne tekintsük elmarasztaló minősítésnek.
A számítástechnika századában az ismeret és a gyakorlat az érzékek digitalizálását hangsúlyozza. Olyan kommunikációról van szó, amely lényegesen meghatározza az érzékek kultúráját.
A „liturgia”, amely Nagy Sándor óta jobbára már vallási szakkifejezés, a Krisztus előtti III. században belekerül az akkor megszülető görög nyelvű ószövetségi Szentírásba, az úgynevezett Szeptuagintába.