Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
A hittanórák emlékei közül felidézhetjük: a négy sarkalatos erény az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség. Az utóbbi időben egyre többet gondolok közülük a mértékletességre, amely nemcsak fontos erény, de úgy tűnik, teremtésvédelmi erőfeszítéseink sikerének kulcsa is.
A közösségi kertészkedés (community gardening) néhány éve hazánkban is egyre több embert kovácsol össze. A világszerte működő közösségi kertek olyan használaton kívüli városi területek, melyeket magánemberek művelnek meg, önkéntes munkával, természetesen a tulajdonos (magánszemély, intézmény, önkormányzat) beleegyezésével.
„A kukából mekis zacskó és benne egy hamburger kandikál ki. Ki akarod venni, de ekkor…” Balog Gyula megragadja a lány csuklóját. „Mit művelt, hölgyem? – lép melléjük Sziráki Ferenc. – Ez harmincezer forintjába fog kerülni!” „Nincs mit ennem” – védekezik a „tettes”, de ez nem hatja meg a közterület felügyelőket. „Mutassa a papírjait!” – dörög Gyula. „Elvesztettem őket.” „Akkor sajnos velünk kell jönnie a szabálysértési irodába” – karolnak a lányba, és ezzel véget ér a próbatétel, a másik csapathoz kerül a kocka.
Egyházi vezetők egyeztetnének a hit- és erkölcstan oktatásával kapcsolatban is. Megtartották idei első találkozójukat az MKPK Állandó Tanácsának tagjai, a református és evangélikus egyházak püspökei, akik többek között a közoktatással kapcsolatos aktuális kérdéseket vitatták meg.
Beköszöntött a március. A hónapok közt a legszerényebb, mert csodamód képes palástolni, mit is visz véghez. Időnként éjszakai fagyok, megkésett havazások leple alatt rejtőzködik. Ilyenkor beburkolja magát a tél levetett kabátjába, s mi kétségbeesetten kérdezzük: vajon hol marad? Pedig itt van már. Köztünk jár és alkot. Aki közel megy műhelyéhez, legyen az kert vagy erdő, bepillanthat titkába. Nem illatos virágokat, nem zöldellő lombokat növeszt. A látványosságot kerüli. „Csupán” rügyeket formáz, a nappalokat arasznyival megtoldja, és útnak indítja a port kisöprő szeleket. Változtat, reményt ad, rendezget, takarít, melegít. Nagyböjt van. Komolyan veszi.
Bizony sohasem maradsz egyedül,
ha nem dobod el hűséged,
a gyertyaláng néha elnehezül,
örökké teremt a képzelet.
A tanárnő kiosztotta a kenyereket
a kicsik között, s kezdődhet
a kollektív hattyúetetés.
A lányok jobban élvezték,
ahogyan örömeiket belefonták
perceik kis babaruháiba.