Raffaello ötszáz évvel ezelőtt festette meg egyik legszebb képét, a Sixtusi Madonnát. Németország és a Vatikáni Kormányzóság ez alkalomból bélyeget adott ki, amelyet Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter és tizenhárom fős kísérete mutatott be XVI. Benedeknek. Raffaello művét Drezdában őrzik, a város Gemäldegalerie Alte Meister nevű, régi mesterek műveit bemutató múzeumában. Az olajfestményt a mester feltételezhetően 1512 és 1514 között készítette.
Olvastam valahol, hogy a fáknak gyógyító erejük van. Nem véletlen, hogy a világ zajától távol, egy erdőben sétálva erőt gyűjthetünk, s a fölénk magasodó, több száz éves fák nyugalma, ereje ránk is jótékonyan hat. Földből, vízből, napfényből energiát gyűjtve képesek átadni számunkra bölcsességüket, titkaikat, és szépségükkel a lelkünket gyógyítják.
Ötven esztendeje építi a szüleitől örökölt telken, húsz kilométerre Madridtól, Mejorada del Campo faluban a Szent Péter-bazilikára emlékeztető hatalmas székesegyházat Justo Gallego Martínez, ismertebb nevén Don Justo. A nyolcvanhét éves férfi valaha farmerként, illetve torreádorként kereste kenyerét, majd 1953-ban belépett a trappista rendbe.
„Farkas Edith (1877–1942) története hozzátartozik a magyar lelkiség belső felemelkedéséhez és megújulásához” – írta Brisits Frigyes. A Szociális Missziótársulat megalapítója a budai Várban született, egyetlen gyermeke volt Farkas Jenő miniszteri tanácsosnak és Kunze Máriának. Gondos nevelés érlelte meg benne az együttérzést a rászorulókkal.
Súlyos köveket cipel magával, aki nem képes megbocsátani az ellene vétkezőnek. Még nehezebb a terhe annak, aki önmagával áll haragban, s folyton-folyvást a megváltoztathatatlan múlttal harcol, ébren vagy akár álmában is. A fájdalom sötétségében rekedve nem látja a fényt, s nem találja a helyes utat, amely elvezetné az igazi megbocsátásból fakadó, az életet is megváltoztató szabadsághoz. June Hunt, a Hope for the Heart (Remény a szívnek) elnevezésű világméretű lelkigondozói szolgálat alapítója könyvében ehhez nyújt segítséget.
Emancipálódó világunkban – leginkább a hatvanas évek diáklázadásai óta – minden hierarchia a támadások kereszttüzében áll. Ugyanakkor nincs az a szervezet (legyen az egy munkahely vagy egy apátság) ahol ne találnánk meg az alá- és fölérendeltség valamilyen formáját. Embereket irányítani – enyhén szólva – nem egyszerű feladat.
A húsz esztendővel ezelőtti politikai fordulatot követően, amikor az egyházak újrarendezhették soraikat, minden katolikus egyházmegye pasztorális tervet készített, szinódusokat tartott. Az egyházmegyék aktívabb papjaiból és a különböző lelkipásztori területek civil képviselőiből összeállított bizottságok szövegeket fogalmaztak és vitattak meg, majd a főpásztorok hivatalosan is kihirdették a határozatokat, megáldották az ajánlásokat.
Az istenáldotta tehetség, Bajor Gizi 1914-ben végezte el a színiakadémiát, s tizennégy évvel később már a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Egész életében sikeres volt, sokak rajongtak érte, művészetét még az 1945 utáni hatalom is elismerte. Tragikus halála annak idején számos találgatásra okot adott, de a hivatalos állásfoglalás szerint férje, Germán Tibor végzett a művésznővel, majd önmagával is, kettős öngyilkosságnak kívánva feltüntetni a gyilkosságot.