A vendéglátó plébános, temetőlelkész mellett vallott papi szolgálatáról Hortobágyi Cirill bencés szerzetes, Écsy Gábor, a budapesti Magyar Szentek templomának plébánosa, az országos és egyházmegyei karitász igazgatója, Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora és Horváth Zoltán újpesti plébános.
A Márton Áron tértől induló és Hűvösvölgybe tartó, majd onnan visszatérő villamosút elején Szederkényi Károly beszélt az utazás ötletének megszületéséről, valamint munkájáról, papi szolgálatáról. – Hívő módon gondolkodva az emberi életről, tudjuk, hogy életünket Istentől kaptuk. Neki adunk hálát magunkért és hivatásunkért. Ezért a figyelemfelkeltő villamosutazás nem hivalkodás, hanem szolgálatunkról szóló bizonyságtétel, azoknak a fontos és közérdekű ügyeknek a bemutatása, amelyeket hivatásunkban képviselünk. Tehát nem születésnapi parti. – A 2009-es esztendő több szempontból is fontos az egyház életében. Ötven éve, 1959. január 8-án Boldog XXIII. János pápa először jelentette be, hogy zsinatot kíván egybehívni. Ekkor már sejteni lehetett a II. vatikáni zsinat szándékát: a kor nyelvén újrafogalmazni az egyház örök érvényű lényegét és egyetemes küldetését a híveknek és az egész világnak. Az idei esztendőt XVI. Benedek pápa a papság évének nyilvánította, a plébánosok védőszentje, Vianney Szent János halálának 150. évfordulója alkalmából. Különösen fontosnak érzem tehát, hogy mi, papok bemutassuk tevékenységünket a közjó területén is. Szeretnék arról is megemlékezni, hogy hamarosan, október 31-én kerül sor Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök boldoggá avatására Esztergomban. A vértanú főpap a kommunista diktatúra áldozata lett, és mint ilyen, elsőként lép hazánkban a boldogok sorába. Ő a közösség érdekeit, az egyház javait védte. Kránitz Mihály teológiaprofesszor Meszlényi Zoltán életéről, sorsáról, a diktatúra kegyetlenségéről és a boldoggá avatásáról beszélt. Mint mondta, a keresztények földi élete utazás. Úton vagyunk, de utunknak célja van, egy irányba kell haladnunk: Isten felé, az üdvözülés irányába. Ezt az utat Krisztus mutatta nekünk, ő járt először rajta. E földi útnak pedig éppúgy vannak állomásai, mint a villamosénak. Ötven év egy ember, de a társadalom életében is nagy idő, visszatekinteni fontosabb állomásaira lényeges, hiszen a jelenben fontos felidézni a múltat. Kránitz Mihály szólt arról is, hogy teológiatanárként tudását, ismereteit továbbadva szeretné mások üdvösség felé vezető útját egyengetni, s a hit mellett ráébreszteni őket a haza, a nemzet és embertársaik szeretetére. A professzor arra kérte a jelenlévőket, hogy bár a villamos halad, rövid ideig lélekben álljanak meg, és szeretettel gondoljanak azokra, akik nem élhették meg az ötvenedik életévüket. Hortobágyi Cirill bencés szerzetes a fiatalok oktatásáról, tanításáról és a bencések gazdasági tevékenységéről beszélt. Mint mondta, az is fontos, hogy élünk, de lényegesebb, hogy kinek, miért élünk. – A papnak mindenképp Istenért kell élnie, az ő ügyét kell szolgálnia. Papként, tanárként, plébánosként vagy éppen karitászigazgatóként. Beszélt rendjének életéről is, melynek tagjai évszázadokon át megtermelt vagyonukból tudták iskoláikat, kórházukat, szociális otthonaikat fenntartani, hiszen Szent Benedek regulája előírja, hogy a szerzetesnek magának kell előteremtenie az életéhez szükséges javakat. A rendszerváltozás után azonban a szerzetesek nem kapták vissza birtokaikat, ennek ellenére intézményeiket fent kell tartaniuk, így lettek a bencések az oktatás mellett vállalkozók, akik az ősi hagyományokat felélesztve bortermeléssel és gyógynövények termesztésével is foglalkoznak. Horváth Zoltán újpesti plébános papi hivatása az egyetemi évek után született, hiszen geofizikusként végzett. Mint vallotta, papként teljesen mindegy, hova hívja a Jóisten, csak emberek legyenek ott. Életének fontos részéről, a felnőttekkel való foglalkozásról beszélt, a közösségteremtésről, a hit átadásáról. Écsy Gábor karitászigazgató az egyház hivatalos segélyszervezetének felépítését mutatta be, az egyházmegyei karitászszervezeteken keresztül a plébániai csoportokig, amelyekben a hívek a környezetükben élő elesetteket tudják segíteni, így ők jutnak el a valóban rászorulókhoz. Emellett szólt a karitász fontos munkáiról, az ételosztásról, a krízisidőszakban végzett életmentő feladataikról, valamint a RÉV szenvedélybetegeket segítő munkájáról is. Mint mondta, a képzések szervezésétől egészen az idős egyedülállók látogatásáig minden feladatukat szeretnék teljesíteni, hiszen tudják, egyszer számot kell adniuk: tették-e a kötelességüket, segítették-e a rászorulókat. A villamosutazásra október 16-án került sor. Éppen boldog emlékű II. János Pál pápa megválasztásának évfordulóján. Az ötvenedik születésnapjukat ebben az esztendőben ünneplő papok úgy tekinthetnek rá, mint a pásztori hivatás példaképére, aki idős korában, betegen, elesetten is minden erejével nyájáért élt.
