Otthonná vált Isten háza
Fotó: Lambert Attila

 

Kezdettől fogva közösségek otthonának képzelték el a kecskeméti mamutlakótelep – a 37 ezres Széchenyi­város – lakói számára 1994-ben alapított plébániát és a később megépült templomot. A Szentcsalád Plébánia színes, élményekben gazdag, sokrétű életébe tekinthettük be a szeptember 7-én ünnepelt jubileumon.
Római katolikus plébánia és közösségi ház – hirdeti a felirat a bejáraton. Az épületegyüttes központja a közösségi tér, amely hol a liturgiának, hol az idejárók változatos programjainak ad otthont.
A közösségek ezúttal jubileumot ülnek: 25 éves a plébánia. Már reggeltől tart az ünnep, sokan gyűltek össze az eseményre. A hívek jönnek-mennek az épületben, jól láthatóan otthon érzik magukat a közösségi házban. Ráhangolódást segítő énekes imádság, rövidfilm a plébániáról, a számos közösség bemutatkozása, agapé, családi ügyességi vetélkedő, születésnapi torta és befejezésül hálaadó szentmise várta a nap folyamán az egybegyűlteket. A plébániai közösséggel és Hatházi Róbert jelenlegi plébánossal együtt ünnepelt elődje, Menyhárt Sándor atya is, a megszólalását köszöntő taps mutatta, milyen sokan örülnek neki.
Robi atya köszöntője indította a napot: „A múltra emlékezünk, de reményünk a jövőbe tekint. Magát az Egyházat ünnepeljük, azt, hogy itt, a kicsiny Széchenyivárosban is megmutatkozik: Krisztus Egyháza ma is élő valóság.” A plébános feltette a kérdést: „Képesek vagyunk-e ma is összefogni, rámosolyogni a betérőkre, megszólítani, meghívni őket, és otthonná tenni számukra a plébániánkat?” Ez a kihívás áll a mai közösség előtt. A 90-es években számos tényező segítette a közösségépítést. Az életüket a Széche­nyivárosban kezdő, pályájuk elején járó házaspárokat lelkesítette, hogy együtt létrehozhatnak valami értékeset, támaszt nyújthatnak egymás számára a mindennapokban, s együtt élhetik meg elkötelezettségüket Krisztusban. Felépült a templom, és sok gyerek született. Azok, akik egykor még középiskolásként az alapítók gyerekeire vigyáztak, átadták a stafétabotot a saját gyerekeiknek, s ma már az alapítók unokáira vigyáznak. 25 évvel ezelőtt egy közösség hozta létre a plébániát, amely a Szentcsalád nevet viseli. Ez a közösség napjainkban is keresi a jövő útját. Bár a 70-es években épült mamutlakótelep lakásai ma inkább ugródeszkát jelentenek a fiatalok számára, a Széchenyiváros ma is él és növekszik. Ahogy a jubileumot jelenlétével megtisztelő polgármester, Szemereyné Pataki Klaudia fogalmazott, és amint a plébánia körüli építkezések is mutatják, ez az egyik legkedveltebb városrész a mai Kecskeméten. Van tehát kit megszólítani, nem kis feladat vár itt a plébánosra, a munkatársaira és a közösségekre. A jubileum programját úgy alakították ki, hogy felkeltse az érdeklődők figyelmét a közösség iránt. A Shoeshine blog rövidfilmje képet adott a múltról, megszólaltatta az alapítókat, akik annak idején valamennyien azt keresték, mit tehetnek a közösségért, s ma is azon igyekeznek, hogy élettel töltsék meg a plébániát, hitük közös megélésének helyszínét, és figyeljenek egymásra a hétköznapokban. A film képet adott a színes jelenről is, és meghallgattuk a közösség legtevékenyebb tagjainak jövőbe mutató üzenetét: Imádságos lélekkel nincs lehetetlen, Isten szeretetének jeleként legyünk jelen a városban!
Bemutatkoztak a plébánián életállapot, életkor, illetve érdeklődési kör szerint szerveződő csoportok, hogy bárki megtalálhassa köztük a helyét. A több mint húsz éve működő Szent Ágoston kört férfiak alkotják. Összejöveteleiken főként névadójuk műveinek és a magyar szentek életének megismerésével foglalkoznak, de találkozóikon alkalom nyílik a közös főzésre, a borkóstolásra is. A 90-es években alakult Agapé csoport kezdetben a szeretetvendégségek szervezésével foglalkozott, mára pedig ima- és szeretetközösséggé alakult. A Nyolc Boldogság közösség a szemlélődés, az apostolkodás, a liturgia útján segíti a híveket az önátadás elmélyítésében. A baba-mama klubban a kisgyermekes édesanyák az ének, az ima és a mondókázás mellett lelkiségi témákat is feldolgoznak, és közös szentségimádást szerveznek. 23 éves múltja van a Bárka házas­csoportnak. „Testvérekre találtunk egymásban, becsüljük egymás barátságát, és dicsérjük a Jóistent” – fogalmazzák meg a bemutatkozásukban. Az Élővíz imacsoport életének középpontjában az Eucharisztia előtt végzett imádság áll. A 2018-ban alakult Forrás csoportban elváltak és egyedülállók segítik egymást. Az 1996 óta működő karitászcsoport pedig a plébánián és a városban is részt vállal a szociális segítségnyújtásból. A Kairosz csoport életében az Istennek szentelt időre esik a fő hangsúly. A közösség tagjai „a szent asszonyok”, „a Szent Ágostonnék”, azaz a férfikörbe járók feleségei. „Amíg a férjeink főznek, mi imádkozunk” – mondják. A Kéfás közösség, melynek tagjai között minden korosztály képviselteti magát, a karizmatikus megújuláshoz tartozik. Céljuk, hogy Isten országát jelenvalóvá tegyék a mindennapokban. A nyugdíjasklub szeretetteljes, vidám közösségként mutatkozik be; tartalmas programokat szerveznek, és odafigyelnek egymásra a tagjai. Az alapító plébánosnak, Jávorka Lajos atyának köszönhetően a plébánián a kezdetektől fogva jelen van a Fokoláre közösség. A Bartimeus közösség négy házascsoportot fog össze. A Szent József igekör a Barti­meus férfiköre, ahol a férjek, édesapák osztják meg egymással gondjaikat és örömeiket. A legifjabbak közössége a ministránskör, ahol a liturgia szolgálata mellett fontos a közösségi összetartozás erősítése, az élmények és a tapasztalatok megosztása, a közösségi programok.
A jubileumi ünnepen az idő előrehaladtával egyre többen és többen gyűltek össze a plébánián. Az érseki szentmisére megtelt a templom. Bábel Balázs érsek mellett több pap testvér koncelebrált. Homíliájában a főpásztor arról tanított, milyen nagy felelősséget jelent közösséget alkotni. „Élhető, a másik javát kereső és szolgáló összetartozást kell kialakítanunk. Az egymásra figyelés megmaradásunk záloga, így válik valósággá, amit a zsoltáros hirdet: otthonná vált számomra Isten háza. Nem klub vagyunk, ahol pusztán csak jól érezzük magunkat. Van célunk: az üdvösség, Isten országának építése, közösségünk erősítése Isten dicsőségére és az emberek boldogságára.”
A Szentcsalád-templomban bensőséges hangulatú, már-már családos szentmisét ünnepeltek. Az Emmánuel és a Nyolc Boldogság közösség zenekincséből összeválogatott igényes énekeket áthatotta a lélek imádságos elmélyülését segítő szépségre törekvés, amely mindkét lelkiségi mozgalomnak sajátja. A könyörgésekben név szerint imádkoztak a jegyben járókért, a gyermeket várókért és a nemrég született babákért. Könyörgés hangzott el a párkeresőkért, a gyermekáldásra várókért, a betegekért és a családokért. A jubileumot ünneplő hívek erős, egymást támogató, a mindennapokat szebbé tevő életről tettek tanúbizonyságot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..