Ez csupán egyike a számtalan anekdotának, amelyek az ötszáz évvel ezelőtt, pontosabban 1515. július 21-én egy jegyző fiaként Firenzében született Néri Szent Fülöpről, azaz Filippo Romolo de Neriről fennmaradtak. „Nevető szentnek” is szokták nevezni.
Amióta évekkel ezelőtt a magyar televízió is bemutatta a róla készült olasz filmet, a magyar közönség is többet tud róla, megismerte a római utcagyerekek között végzett munkáját („Legyetek jók, ha tudtok”) és egészen egyszerű életvitelét, életművét.
Egyike volt azoknak, akik elsőként ismerték fel, hogy a gyerekek nem „kis felnőttek”. Ezért találta meg a hangot a maga köré gyűjtött gyerekekkel, és vált kitűnő gyóntatójukká, lelkivezetőjükké. Természetesen nem illett a korabeli római egyházi előkelőségek közé. Csak III. Kelemen látta meg benne emberét, aki tanácsadója lehet reformja végrehajtásában. A római nép körében egyre népszerűbbé vált.
Goethe, aki nem volt katolikus és a szentek csodálója, Rómában nagy tisztelőjévé vált. „Itáliai utazásának” külön fejezetét szentelte személyének. Az ragadta meg, hogy Fülöp micsoda természetességgel vegyítette a szentet.
1533-ban szegényen érkezett Rómába. Előbb tizenhat éven át előkelő családoknál volt nevelő, de közben 1534 és 1537 között teológiát és filozófiát is tanult. Jellemző, hogy eladta könyveit, és az értük kapott pénzt a szegényeknek adta. Egy évvel pappá szentelése után, 1552-ben megalapította az oratoriánus szerzetesrendet, egyházmegyés lelkipásztorok közösségét. A következő években plébánosként működött. 1575-ben látott hozzá a Santa Maria in Vallicella-templom újjáépítésének. 1595-ben agyvérzés következtében hunyt el. A bíborosi kinevezést kétszer hárította el.
