Fotó: Lambert Attila
A konferenciára több mint félezer résztvevő gyűlt össze a bencés gimnázium tornacsarnokába. A rendezvényre regisztrált 330 intézmény képviseletében iskolaigazgatók, tanárok, gyermekvédelmi szakemberek érkeztek a Pannonhalmi Főapátság és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szervezésében, Áder János köztársasági elnök fővédnöksége alatt megtartott szimpóziumra. A gyermekbántalmazásról és azon belül az iskolai erőszakról hallhattak előadásokat, és gondolkodhattak együtt a megelőzésről, a sürgős lépéseket kívánó helyi és országos teendőkről, a társadalmi párbeszéd lehetőségeiről. Történelmi pillanat részesei lehetünk – mondta megnyitójában Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, aki örömét fejezte ki, hogy „a gyermekek védelmének szent ügye, az erőszak, a bántalmazás és a visszaélések megszüntetése, az oktatás-nevelés átlátható, biztonságos kereteinek megteremtése közös nemzeti ügy lehet, és ennek érdekében a világnézeti kérdésekben különféle módon gondolkodó szervezetek is képesek együttműködni”.
A főapát kiemelte: „A rossz csendet, a bűnnek, a cinkosságnak, a gonoszság elhallgatásának csendjét meg kell törni a nyilvánosság köreinek tágításával. Azért kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább, és úgy kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább.” Ezen a téren a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a főapátsági vezetés példamutató módon járt el 2014-ben, amikor egy napvilágra került gyermekbántalmazási ügyet a nyilvánosság elé tárt, majd a történtek következményeként a gimnáziumban rendszerszintű, preventív gyermekvédelmi programot vezettek be és működtetnek jelenleg is, szakértők bevonásával.
Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója, a szimpózium moderátora a konferencián úgy fogalmazott, a gyermekvédelemben lehetséges összefogás szellemiségének jellemzői: a párbeszéd képessége, az élet szentségének tisztelete és a gyengék védelme.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke elmondta, fájdalmas kötelességének tesz eleget, amikor arról kell beszélnie, hogy a szimpózium témája az evangélikus iskolákat is érinti. Nem „modernkedünk”, amikor a gyermekbántalmazásról beszélünk (az előadó ennek alátámasztására Móricz Zsigmond Árvácska című regényének egyik ide vonatkozó, megrázó részletét olvasta fel – a szerk.), ugyanakkor aktuális a téma világi és egyházi téren is. Ha hallgatásra kényszerítjük az áldozatokat, annak ára van, és ez nem más, mint az áldozatok csendje: Isten hiányának megtapasztalása.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta a gyermekekkel kapcsolatban a jogok és kötelességek harmóniáját, valamint azt, hogy „az áldott Isten Jézus Krisztusban minket is megáld, hogy áldássá lehessünk a ránk bízott generációk számára, építsünk, és ne romboljunk!” „Az Úr ajándéka a gyermek” – idézte a Bibliát a református püspök.
Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit. Ebben leszögezte: a gyermekekkel szembeni erőszak megengedhetetlen, és ezt az iskolákban is komolyan kell venni. Hangsúlyozta a megelőzés és a szemléletváltás fontosságát. Egyaránt jelentős a szülő, az igazgató, a tanár és a fenntartó szerepe, továbbá valamennyiük együttműködése.
Az egészségügyi mutatókról adott tájékoztatást Pászthy Bea, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika osztályvezető egyetemi docense, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátriai és Addiktológiai Tagozatának vezetője. Elmondta, napjainkban minden ötödik gyermek mentális problémákkal küzd, egyre többen szenvednek a kortársi bántalmazástól, az ártalmas internetes tartalmaktól, jellemző az önpusztító magatartás – a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak a társadalmunkban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekbántalmazás körébe tartozik az abúzus mellett az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás is, valamint arról is szólt, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint az egészség „testi, lelki, szellemi és spirituális jólét”.
Ismert, hogy Ferenc pápa zéró toleranciát hirdetett a gyermekekkel való visszaélés terén, ahogy mondta: „eljött az idő, hogy kiirtsuk ezt a gonoszt az emberiség testéből egyházi szinten is”. A pannonhalmi szimpóziumon Robert W. Oliver, a Kiskorúak védelme Pápai Bizottságának titkára, Seán O’Malley bíboros küldötte egyrészt a Szentatya áldását és üdvözletét közvetítette, másrészt leszögezte: hihetetlen nagy a probléma, a statisztikák szerint globális szinten tizennyolc éves koráig három lány közül egynek már volt része zaklatásban, fiúk esetében hét közül egy szenvedett el zaklatást. Rendkívül magas számban történik mindez az internet közvetítésével.
Bátran szembe kell néznünk a problémával, és keresnünk kell a megfelelő választ, nem maradhatunk csendben – mondta Robert W. Oliver. – A változás érdekében hálózatokat kell kiépítenünk, be kell vonnunk a szociális szféra dolgozóit, az iskolai alkalmazottakat, jogászokat a közös munkába. Foglalkoznunk kell az áldozatokkal, időt adva számukra, hogy megnyíljanak. Képzéseket, konferenciákat kell szerveznünk, dokumentumokat kell az asztalra tennünk, de a legfontosabb a cselekvés: mindenkit bátorítanunk kell, hogy lépjen ezekben a súlyos ügyekben. A jó gyakorlatok átadásáról, azok személyre szabásáról is beszélt a vatikáni bizottság képviselője.
A téma jó ismerője, a területen húsz éve dolgozó Astrid Winkler, az ECPAT (a gyermekek szexuális kihasználásának megakadályozásáért küzdő világszervezet) osztrák részlegének igazgatója a konferencián rámutatott: milliószám vannak emberek, akiket hidegen hagy a kiskorúak szenvedése. A gyermekbántalmazás „járvány”: minden ötödik percben meghal egy gyermek bántalmazás következtében. Általában az elhanyagolás a sérültek esetében háromszor-négyszer nagyobb. Rendkívüli módon megnövekedett a cyberzaklatásos esetek száma. Astrid Winkler felhívta a figyelmet a 2012-ben Kanadában öngyilkosságot elkövető Amanda Todd esetére, aki a halála előtt a YouTube-on látható videójában sorolta a zaklatások okozta szenvedéseit. Egy hónap alatt 13 millió megtekintést ért el a videó, az Interpol 2017-ben kapta el azt a harmincöt éves férfit, aki Amandán kívül még több tucat lányt bántalmazott. – Amanda édesanyja azt vallja, a figyelem és a tudatosság hiánya teszi lehetővé ezeket az eseteket – mondta Astrid Winkler, egyúttal arra intett, hogy konfrontálódnunk kell az erőszakkal, föl kell emelnünk szavunkat a gyermekek védelmében az iskolában, a családon belül, a munkahelyen. A megfelelő kockázatelemzés után meg kell alkotni a gyermekvédelmi irányelveket! Létre kell hozni a biztonsági hálót, ami meg tudja előzni a bajt, és bántalmazás esetén gyors beavatkozást tesz lehetővé. Kötelezővé kell tenni a szűrővizsgálatokat a gyermekvédelemben, tisztázni kell a felelősségi köröket, szükséges az esetek dokumentálása, kiértékelése, a monitoring.
Mint mondta, be kell vonni a fiatal felnőtteket is a védelmi rendszerbe, szakértőkké kell nevelni őket például az online biztonság terén.
Ez utóbbira volt példa a pannonhalmi szimpóziumon előadó Békés Gáspár, aki mint gyermekvédelmi aktivista, egykori áldozat mondta el a történetét. A tudományos diákolimpikon beszámolt gimnáziumi diákéveiről: az elit középiskolában az osztályfőnöke és egyben magyartanára terrorisztikus, manipulatív magatartásáról, a tanulókat megalázó, kiválasztottakra és kitaszítottakra osztó hatalmi taktikájáról, tanulótársai szenvedéséről, a tanári kar passzív beleegyezéséről és arról, hogy amikor ő ki merte nyitni a száját, ellent mert mondani az igazságtalanságnak, elszigetelődött. – A hatalom és annak „védelmező” jellege felülírta az erkölcsi normákat, a tanár hatalma korlátlan maradt, érinthetetlen volt, kiállásomat osztályozásával is megtorolta, hiába teljesítettem a maximumot, s lettem diákolimpikon – mesélte, majd elmondta rendszerszintű javaslatait a hasonló problémák megoldására: többek közt a független konfliktuskezelő szakember, az iskolaszék (diák, szülő, tanár) bevonását az esetek kivizsgálásába, a jogtudatosság növelését. „Ha nem törjük meg a »rossz csendet«, erősítjük a társadalmi beidegződést, hogy »a jog csak az erőseknek jár« – tette hozzá.
A problémák elhallgatásának súlyos következményeiről és az adott intézményre szabott gyermekvédelmi irányelvek használatának előnyeiről, a biztonságot adó környezetről beszélt szuggesztív előadásában Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola iskolaképviselője: „Az igazság félelmetes, de meg kell tanulnunk felnőni. Ha szembesülünk a hibákkal, esélyünk lesz a változásra. A biztonságért sokat kell dolgozni.”
Többek közt erről szólt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak őszinte kisfilmje is, amely a bántalmazás mikéntjét és szemszögeit mutatta be a diákok közti kapcsolatokban.
A nap további részében Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára üdvözölte a konferencia céljait, majd Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója bemutatta azt a szakmai folyamatot, amely a már említett gyermekbántalmazási ügy lezárását követően biztonságossá tette a pannonhalmi középiskolát. „Felszabadító és reményteli, hogy a gyermekvédelemmel foglalkozhatunk – mondta. – Megéri a vajúdás fájdalma, mert az iskolában új működési kultúra jön létre, élővé tesszük a jogot. A rendszerszemlélet azt jelenti, hogy a tisztelet, az elfogadás kultúrájának kell érvényesülnie a tanárok között is. S ha a gyerekeknek a jogaikról beszélünk, hamar ráébrednek, hogy a másiknak éppígy vannak jogai, és ez a felismerés a kötelezettségekhez vezet.”
Előadásában az igazgató többek közt az átláthatóságról, az iskolai működésbe integrált gyermekvédelmi jelzőrendszerről, a háromfős védelmi csoportról és a megelőzésről beszélt: „Figyelj a rossz érzésekre, merj kilépni a kényelmetlen helyzetből, ne őrizz rossz titkot, addig menj a problémáddal, amíg valaki meg is hallgatja – ezeket tanítjuk a diákjainknak” – tette hozzá az igazgató.
Elhangzott, hogy már vannak kész gyermekvédelmi szabályzatai a jezsuitáknak, a bencéseknek és a Boldogasszony Iskolanővéreknek is.
A délutáni, Bombera Krisztina műsorvezető-riporter által vezetett kerekasztal-beszélgetésben a résztvevők hangsúlyozták, hogy a gyermekvédelem terén sürget az idő. Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság oktatási igazgatója meg is fújta a sípot (nem csak a képzeletbelit), mert a „terepen dolgozók már pontosan látják a helyzet súlyosságát”. Lápossy Attila, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Esélyegyenlőségi és Gyermekvédelmi Főosztály helyettes vezetője a hiányzó jogtudatosságra hívta fel a figyelmet, valamint hogy az iskolai bántalmazási, zaklatási esetekben sajnos azt tapasztalják, az intézményi válaszok elmaradnak vagy elégtelenek, hibásak. Karolin Kuhn SSND, a római Pápai Gergely Egyetem kiskorúak védelmével foglalkozó központjának szakértője hozzátette: a pedagógusok elfoglaltak, alig tudják besűríteni a feladataik elvégzését a nap huszonnégy órájába. Javasolta, hogy az adott intézményben meg kell keresni azokat a tanárokat, akik hajlandók elköteleződni a gyermekvédelemben, és fel kell őket szabadítani erre (kevesebb óraszámmal).
A beszélgetéspanel ideje alatt egy óriáskivetítőn a hallgatóság kommentjei is megjelentek: többek közt jelezték, hogy a változás legfőbb akadálya az intézményekben tapasztalható fásultság, közönyösség, a vízió hiánya, az ismerethiány, a lustaság, az értékközösség hiánya.
Péterffy Balázs, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese szintén az alulról jövő kezdeményezéseket szorgalmazta, ugyanakkor a kerekasztal-beszélgetésben többek részéről az is elhangzott, hogy szükség van a felső vezetés által biztosított forrásokra, támogatásra, mert a gyermekvédelem terén hálózatban kell gondolkodni.
Astrid Winkler arról számolt be, hogy Albániában az egyházi vezetés jóváhagyásával a meglévő hatvan katolikus tanintézményben egységesen bevezették és alkalmazzák a gyermekvédelmi irányelveket.
A pannonhalmi szimpózium gyakorlati, „terepi” jellegű, és egyben szakmai gyermekvédelmi előadását Gyurkó Szilvia, a Hintalovon alapítvány gyermekjogi szakértője tartotta. Ismertette a pannonhalmi bencésekkel való együttműködés „genezisét”, az alapítvány tevékenységét, a rendszerszintű gyermekvédelem szakmai szempontjait, mindennapos gyakorlatát. Mint mondta, a gyermekvédelmi irányelvek éppolyan fontosak egy iskola esetében, mint a tűzvédelmi szabályok. Az ehhez kapcsolódó munka pedig képzésekkel, tréningekkel jár, és nem fájdalommentes, de megéri, mert az erőszak semmilyen formája nem engedhető meg.
A pannonhalmi szimpóziumot egy színpadi előadás zárta: a Klamm háborúja (A szótól a csendig – egy tanár vallomása) című monodrámát Kai Hensel azonos című műve alapján László Sándor adta elő, a Jászai Mari-díjas Mezei Kinga rendezésében.
