Szeptember 8-ához, Szűz Mária születésnapjához számos hiedelem fűződik. Úgy tartják, ha ezen a napon esik, akkor esős lesz az ősz. A szőlőhegyeken élők abban reménykednek, hogy ennek a napnak a hajnalán nem fog fagyni, mert akkor zamatos szőlőt érlelő, kellemes, napsütéses ősz várható. Ekkor szedik a fűszerpaprikát is, hogy aztán felfűzve az eresz alatt szárítsák, majd megőröljék. E napon az asszonyok nem dolgozhattak, főleg a fonás volt tilos.
A két Boldogasszony közötti időszak viszont éppen a nők számára volt kiemelten fontos. Ekkortájt ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Az ilyenkor összegyűjtött tojásokról úgy vélték, hosszú ideig elállnak (néhány helyen mésszel szórták meg őket). Az ágyneműt és a téli ruhaféléket kitették a napra szellőzni, hogy ne molyosodjanak meg. Betakarították a gyümölcsöket, a gyógynövényeket, készültek a hosszú télre. A kétasszony nap közötti időt a halászok is szerencsés időszaknak tartották, a kopácsiak például ekkor szedték a gyékényt.
Kisasszony napját a XI. századtól ünnepeljük, a középkorban Szűz Mária születésnapjának még vigíliája és nyolcada is volt. Több száz templomot szenteltek föl Kisboldogasszony tiszteletére, köztük a számomra kedves, 1779-ben épült előszállásit is. Szeptember 8-án, a templombúcsún biztosan otthon is elhangzik majd a jól ismert ének: „Angyaloknak királynéja, tiszta Szűz! / Kérjed a Te szent Fiadat érettünk. / Ékes virágszál, Hozzád esdeklünk, / Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!”
